28717. lajstromszámú szabadalom • Önműködő telegráfberendezés
- 3 -pontja földre van kapcsolva. Az (XI) elektromágnes tekercselésének másik vége a (k3) áramzáródarabbal van összekötve és a (K) áramzárólemez, (k) áramzáródarab, (3) vezeték, az (rl, R, r) áramzáró szerkezet (2. ábra), a (4) és a vezeték és (A) átkapcsoló útján az (L) vonallal áll kapcsolatban. Az (XI) elektromágnest oly módon szabályoztuk, hogy az a saját állomás (MB) főtelepéből jövő áram hatására működésnek ne induljon, azonban akkor, mikor a másik állomáson valamely, az (MB) telepáramát erősítő és megfelelő polárosságú áram indúl ki, fegyverzetét az (x) kontaktusára állítsa és ezáital az (1, b2) helyi telep áramkörét zárja. Az ebbe az áramkörbe bekapcsolt (J) elektromágnes fegyverzetét meghúzza, ennek következtében a (j) kilincset kiemeli, úgy hogy a rúgó az (I) rúdat jobb felé eltolhatja. A fölvevő állomás jelvevő berendezése önműködően működésen kivül kerül, mikor a föladó állomáson a (b) csík teljesen letekerődzött, még pedig annak következtében, hogy ekkor az áramkör hosszabb időre záródik és azon oly áram megy át, mely az (MB) főtelep egyik feléből a (C) csatorna (c) kivágásában ekkor közvetlenül egymásra fekvő jeladó-rúgókon át jut a vonalba. Egyidejűleg a jeladót is kikapcsolja és működésen kivül helyezi az (XI) elektromágnes. Mikor a csík lefutott, a (Hl) emelőkar alsó vége (mely rendesen az előre mozgó (b) papírcsíkra fekszik) a (h) rúgó hatása alatt oly módon fordúl el, hogy alsó vége a (cl) kivágásba lép és fölső vége a (hl) áramzárórúgót a (h2) áramzárócsavarról leemeli, tehát meggátolja, hogy a telep röviden zárassék. A jeladó berendezés alsó (H2, H3) rúgói egy-egy darabot képezhetnek, vagy több egymástól elszigetelt rúgóból vagy drótból lehetnek összeállítva, mely esetben ezek az egyes rúgóelemek megfelelő vezetékek útján, különböző ellenállások közbe kapcsolása mellett vannak a teleppel összekötve, mint azt a rajzokon ábrázoltuk is. Ily módon az áramerősség — mikor az áramkör a csík egy lyukján át záródik, — fokozatosan emelkedik a maximális értékéig és ép ily fokozatosan gyengül ismét el. Ha az áramerősség, fokozatos változásából származó előnyökről lemondunk, a jeladó rúgókat — akár egyegy, akár több darabból készülnek is azok, közvetlenül kötjük össze a teleppel és az (Rh, Rhl) ellenállásokat egészen elhagyjuk. Oly telegráfberendezéseknél, melyek följegyzésre chemiai úton érzékennyé tett papirost használtak, a dob, melyen ez a papiros futott, rendesen fémből készült, az áramkör részét képezte és földre volt kapcsolva. Oly esetekben azonban, melyekben a vonalhoz és a földhöz csatlakozó kefék a csík ugyanazon oldalán fekszenek, czélszerű ha nem vezetőfölülettel bíró dobot alkalmazunk és pedig azért, mert a jelvevő berendezés papírcsíkjának elfogyása esetében a fémes dob a földhöz és a vonalhoz kapcsolt vezeték között kapcsolatot létesíthet, miáltal a kefék könnyen megsérülhetnek. Ugyanezt a hatást érhetjük el akkor is, ha a dobot fémből, de két részből készítjük és ha a két rész között egy szigetelő betétet alkalmazunk. A fölvevő berendezés (V) rúgóinak legelőnyösebben vasból vagy más könnyen rozsdásodó fémből készült magja lehet, melyet nem rozsdásodó bevonattal látunk el, pld. platinával vagy ezüsttel vonunk be. Ezt a bevonatot a vason galvanoplasztikus úton, vagy pedig lemezelés útján létesítjük. A berendezés működési módja — amennyiben a jeladó áramhullámok átvitele kerül szóba — a 3. ábrán látható sémából tűnik ki, a jeladáshoz használt lyugasztott csík egy része a 4. ábrán látható. A jeladásra használt csíkon két lyuksor van kiképezve, ezek közül az egyik a pozitív, a másik a negatív áramhullámokat létesíti, az előbbiek a közvetített jel kezdetét az utóbbiak annak végét szabják meg. Önműködő telegrátberendezéseknél a vezeték kapaczitása és az áramhullámok ez által okozott késése a jelek világosságát csökkentette, ezenkívül a munkasebességnek is határt szabott. A találmány szerint a jelek fölvételét ép ez a késés szolgál és ha a
