28710. lajstromszámú szabadalom • Eljárás öntőformák és magok előállítására

tehát rendkívül ellenállók, igen rövid idő alatt, a nélkül készíthetők elő az öntésre, hogy azok zsugorodhatnának. Hogy azonban a forrasztó lámpa használatával vagy faszéntűzön való kiizzítás is mellőzhető legyen, oly formaanyagot is használhatunk, mely egyszerű szárítás által is öntésre alkalmassá válik. Ily formaanyagot oly alkatrészekből állíthatunk elő, melyek egy része a szárítókemenczében uralkodó hőmérsékletnél elpárolog, illetve fa nélkül, hogy az anyag zsugorodnék vagy repedéseket kapna) annyira összehúzódik, hogy az anyag elég lyukacsossá váljék. Ily formaanyagokat homokból, kőporból, faszénporból vagy infuzoriaföldből és gyantából, enyvből, gelatinból, dextrinből, arabsgummiból, keményítőből, vagy más hasonló anyagból, fürészporból, kenderrostból lehet készíteni, mely anyagokat porrá kell törni, finomra meg kell őrölni, vagy föl kell oldani és mely anyagokat valamely alkalmas kötőanyaggal, minő a gipsz stb. keverjük. Ezeket az anyagokat egymással keverve vagy egymagukban használhatjuk a formaanyag előállítására. A föntebb jelzett és magasabb hőmérsékletnél elillanó anyagok a formaanyagokban lyukacsokat létesítenek, melyek ezt porozussá teszik. Infuzoriaföld használatánál a formaanyag eme földnem ama tulajdonsága következtében válik lyukacsossá, hogy az saját súlyának öt-hétszeresét kitevő súlyú folyadékot bír fölszívni, miért is a gipsszel vagy hasonló kötőanyaggal péppé átalakított infuzoriaföld a folyadéknak a kötőanyag által le nem kötött részét fölhevítésénél ismét elbocsájtja, tehát megszárítva nagy mértékben lyukacsossá válik. Ha már most az ily anyaghoz még kőszén, faszén porát, gyantát, enyvet, gelatint, dextrint, gummit, keményítőt, főrészport, kenderrostokat stb. is adunk, még alkalmasabb öntőformákat állíthatunk elő, minthogy ezek az anyagok részben a szárításnál, részben pedig az öntésnél elégnek vagy elpárolognak, ill. zsugorodnak, úgy hogy a gázok könnyen elszállhatnak. Ebben az esetben infuzoriaföld helyett tiszta, vagy infuzoriafölddel kevert formahoniokot is használhatunk. A keverék nedvesítésére viz helyet igeii czélszerűen lehet víz és olaj emulzióját, vagy enyvvizet használni, nevezetesen az előbbit különösen vasöntésnél, az utóbbit pedig oly czélból, hogy az anyag keményebbé váljék, úgy hogy abból a rugalmas mintákat könnyen kivehetjük. A föntebb jelzett anyagokat korántsem kell már a szárításnál teljesen kiűzni, minthogy az izzó fém ezeket elpusztíthatja, a nélkül, hogy az öntvény minősége megromlanék. A réteg azonban oly módon is tehető lyukacsossá, hogy az említett anyagokat, vagy magát a kötőanyagot alkalmas oldószerek, savak stb. használatával kioldjuk vagy elégetjük. Eme keverékek rendkívül finom formák előállítására alkalmas, úgy hogy azokat egyszerű, finom öntvények előállítására még akkor is előnyösen használhatjuk, mikor a minta nem hajlékony vagy nem olvasztható meg, hanem egyszerűen kiveendő. Ép úgy előnyösen alkalmazható az anyag öntvénymagok előállítására, minthogy azokat a kötőanyag elég szilárdakká teszi, míg a régebb öntőmagok csak izzítás közben, a szárítás után váltak elég ellennállóká, úgy hogy azokat addig rendkívül óvatosau kellett kezelni. Végül az említett keveréket a viaszöntésnél eddig használt formák előállítására is lehet alkalmazni. Ha pl. homokot, sainottot, téglaport vagy más hasonló anyagot gipszszel vagy enyv vagy gelatin oldatával nedvesítjük és ily állapotban visszük föl a (viaszból vagy rugalmas anyagból készült) mintára, a formát nem kell kiizzítani, hogy azt öntésre fölhasználhassuk, elégséges erre a czélra a forma erélyes megszárítása is, mert ekkor a vékony enyvréteg elég és a forma lyukacsossá válik. Oly tömeg, melyet vékony rétegben lehet a viasz- vagy más hasonló mintára fölrakni és mely kiizzítás nélkül is alkalmas az öntésre, pl. a következő: 5 rész gipsz, 2 « samott. • 1 « szénpor, 3 « gelatin,