28664. lajstromszámú szabadalom • Újítások czimbalmokon
mely keresztrúdon a czélszerűen ólomtárcsák alakjában kiképezett (h) ellensúlyok foglalnak helyet. Ez ellensúlyok oly nehezek, hogy a szabadon bocsátott czimbalomszekrényt, minden külső erő hozzájárulása nélkül, az 1. ábrán pontozva föltüntetett állásba képesek emelni. A czímbalom (c) alzatának mellső oldalánál egy (j) csap körül forgatható (k, 1) szögemeltyű van elrendezve. E szögemeltyűnek (k) karja az (m) csap körül forgatható (n) kilinccsel vau fölszerelve, melynek (o) orra a (p) rúgó behatása alatt egy az alzathoz erősített (q) szegment (r) kimetszéseinek egyikébe vagy másikába illeszkedik s így a (k, 1) szögemeltyűt és az ennek (1) karjához csatlakozó, (s, t) csigák körül vezetett s másik végüknél szintén az ellensúlyokkal fölszerelt (i) keresztrúdhoz kapcsolt (u) vonóközegek segélyével egyszersmind a czimbalomszekrényt is rögzíti különböző állásaiban. Ha az (n) kilincset a (p) rúgó hatásával szemben visszanyomjuk s az így fölszabadított (k, 1) szögemeltyűt a 3. ábrán föltüntetett nyíl irányában elforgatjuk, a czimbalomszekrény az ellensúlyok behatása alatt önműködően kezd emelkedni az 1. ábrán pontozva föltüntetett állás felé. Midőn a czimbalomszekrény azon ferde síkba jutott, mely a játékosnak megfelel, az (n) kilincs szabadon bocsáttatik, mire ennek (o) orra a (q) szegmentnek legközelebbi kimetszésébe csappan és így a szerkezetet állásában rögzíti. Midőn a czimbalom nem használtatik, hogy annak esetleg egy a (c) lábazat kiegészítő részét képező födéllappal való letakarása annál tökéletesebben és pormentesebben történhessék, a (k, 1) szögemeltyűnek a föntebbi módon, de ellenkező értelemben való elforgatása által, a czimbalomszekrényt visszavezethetjük az 1. és 2. ábrán telt vcmalakkal megrajzolt állásba. Hogy a föntebb ismertetett berendezés pedálos czimbalmokkal kapcsolatban is alkalmazható legyen, a pedált úgy kell megszerkeszteni, hogy az, a czimbalomszek- ! rénynek különböző mértékben való fölbillenésénél, önműködően meghosszabbodjék vagy rövidebbé váljék. Ez elrendezésnek egy kiviteli alakja, sematikus rajzban, a 4. ábrán van bemutatva. Az (1) pedál rudazata két (2, 3) tagból áll. A (2) taghoz egy (4) lemezrúgóval fölszerelt (5) kengyel van erősítve, melyben a rudazatnak másik, a czimbalomszekrénnyel kapcsolatban álló (3) tagja, a (2) taggal szemben elcsúszhatik. A rudazatnak (3) tagján (6) furatok vannak alkalmazva, melyeknek egymástól való távolsága megfelel annak a távolságnak, amellyel a czimbalomszekrénynek a pedállal kapcsolatos pontja, a (k, 1) szögemeltyűnek a (q) szegment kétkét szomszédos kimetszése között való elforgatása alkalmával fölemelkedik, illetve lesülyed. Az (5) kengyellel kapcsolatos (4) lemezrúgóhoz (7) csapszög van erősítve, mely a rudazatnak (2) tagján alkalmazott egyetlen furaton áthatolva, az említett lemezrúgó behatása alatt mindenkor becsappan a (3) tagon kiképezett azon (6) furatba, mely vele szemközt fekszik s ez által a rudazatnak két tagját egymással összekapcsolja. Az (n) kilincshez egy (8) vonoközeg van kapcsolva, melynek másik vége a (4) lemezrúgóhoz erősített, vagy ezzel esetleg egy darabban készített (7) csapszögnek belső végéhez csatlakozik. Ha már most az (n) kilincset a czimbalomszekreny önműködő beállítása végett a 4. ábrán nyíllal megjelölt irányban elforgatjuk, egyszersmind a (8) vonóközeg révén a (7) csapszög is vísszahúzatik a (3) rúdszakasznak illető furatából, úgy hogy a (2, 3) pedálrúdszakaszoknak egymással való kapcsolata megszakíttatik s az utóbbi akadálytalanul követheti a czimbalomszekrény mozgását. Midőn az (n) kilincs szabedon bocsáttatik, egyszersmind a (7) csapszög is átadatik a (4) lemezrúgó hatásának, úgy hogy midőn a kilincs orra a szegmentnek valamely (r) kimetszésébe beugrik, ugyanakkor a (7) csapszög is becsappan a pedálrudazat (3) szakaszának megfelelő furatába és így a kapcsolatot újból létesíti, mire a pedál használhatóvá válik.
