28637. lajstromszámú szabadalom • Betörés ellen biztosító berendezés

laki, hol lemez alkalmazva nincs, munka közben okvetlenül beleakad egy (b2 d2) drótpárba és ezt átvágva, az áramkört ugyancsak zárja. Ép úgy lehetne a pénztárszekrényt a padlóval összekötni, mikor a föntebb leírt (bl cl dl) lemezcsoport a padlóban helyezendő el.. Börtönök vagy más hasonló helyiségek ablakrácsainál a leírt szerkezetet ugyancsak alkalmazhatjuk, az elrendezés részletesebb leírást egyáltalában nem igényel. Hogy azonban az áramkör akkor is záródjék, mikor az erőszakos behatolás kísérlete nem a fal áttörésével, hanem a zár nyitásával történik, a következő berendezéshez folyamodtunk. Az ajtó külső oldalán — esetleg annak belső oldalán is — egy a külső (d) bádoglemeztől szigetelt, a kulcslyukat körülvevő, gyűrű-alakú (1) fémlemezt erősítünk föl, mely az ajtó belső oldalán alkalmazott és az ajtó többi fémrészeitől szigetelt hasonló fémlemezzel, ezenkívül pedig a belső (b) bádoglemezzel vezető összeköttetésben van. Ezt a vezető összeköttetést például az (m) peczek létesíti. A két jelzett gyűrűalakú fémlemez tehát csupán a (b) bádoglemezzel van vezető kapcsolatban, az ajtó egyéb fémrészeitől ellenben szigetelve van. Az ajtózár (n) hosszú pajzsa, tehát a (q) kulcslyukpaizs is a külső (d) bádoglemezzel van vezető összeköttetésben, az (1) fémlemez alakja pedig olyan, hogy az (o) kulcslyukpaizs csak a kulcslyukat elzáró helyzetében ne érintkezzék az (1) fémlemezzel, minden más helyzetében azonban az (1) fémlemezre feküdjék (lásd a 2. ábrát) és így a (b) és (d) lemez között vezető öszszeköttetést létesítsen. A két kulcslyukpaizs egymással a záron átnyúló (p) csap űtján össze van kötve, úgy hogy azok egyidejűleg fordulnak el, és akkor, mikor a külső kulcslyukpaizst a behatolni akaró egyén letöri, a belső paizs vagy az alsó, a kulcslyukat elzáró helyzetében, vagy pedig, ha már ebből kitért, az áramkört záró helyzetben marad. Hogy azonban a külső paizs letörésénél a zárt nyitni ne lehessen, a kulcslyukban még egy ezt elzáró és a kulcs szakálának megfelelően alakított (q) dugó is el van helyezve, melynek egy a dugó hossztengelyére merőleges hasítékába a (p) csapra ékelt (r) korong fogódzik. Ennek az (r) korongnak egy (s) kivágása van, mely akkor, mikor az (o) kulcslyukpaizs a helyes állásban van beállítva, a kulcslyuk előtt áll és így lehetővé teszi, hogy a dugót a kulcslyukból a kulcs bedugásával befelé kilökjük. Az (o) kulcslyukpaizs helyes beállítását az (1) lemezen kiképezett lépték teszi lehetővé, a (q) dugó alkalmazása pedig megköveteli, hogy az (o) kulcslyukpaizst tényleg elforgassuk és az áramkört záró helyzetbe állítsuk. A (q) dugót kulcs gyanánt használni nem lehet, mert az oly hosszú, hogy az ajtó testébe is bele nyúlik és mert ezenkívül az (r) korong alatt alkalmazott mozdulatlan (t) korong egy kivágásán is átnyúlik, úgy hogy ez az (r) korong alátétlemezét képező (t) korong is meggátolja a dugó elforgatását. Oly ajtóknál, melyeket napközben gyakran nyitunk, az (1) lemezt leszerelhetően erősítjük föl, ebben az esetben az (y) kilincset oly módon kell kiképezni, hogy azt töviséről leemelhessük, mikor az (1) lemezt a megerősítő tagok kiemelése után levehetjük. Világos, hogy a (t) és (r) korong, úgyszinte az (1) lemez is igen sokféle módon alakítható a nélkül, hogy evvel a találmány lényegét érintenők. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Betörés ellen biztosító berendezés, azáltal jellemezve, hogy a biztosítandó helyiség falában vagy falának leginkább veszélyeztetett pontjain két, egy riasztó készülék áramkörébe kapcsolt, egymás fölött fekvő és egymástól szigetelt bádoglemez van ágyazva, melyek a fal áttörésénél egymással vezető összeköttetésbe jönnek és így az áramkört zárják. 2. Az 1. alatt védett berendezés egy kiviteli alakja, az által jellemezve, hogy a falba ennek csak aránylag kis részét födő, egymástól szigetelt két lemez van