28610. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kénesőt tartalmazó anyagoknak elektromos úton történő földolgozására
keveréke) vizes oldatával készült oldatát használjuk. így pld. használhatunk bromnátrium vizes oldatában oldott bromot, melynek segélyével a kénesőtartalmú anyagot keveröművel ellátott, zárt tartályokban lúgozzuk ki. Pl. a kénesőkorom kilúgzásánál kis bromfölösleget használunk, ekkor mintegy 10—15%-os bromoldatot készítünk, melynek oldószere 20 —40%-os bromnátriumoldat. Ekkor a kéneső kénesőbromiddá alakul át, mis: az ' O esetleg ugyancsak az oldatba jutó vasat a kénesőkoromban levő calciumcarbonat lecsapja. Ha a kénesőkorom calciumcarbonatot nem tartalmaz, vagy már a kénesőkormot keverjük természetes, finom porrá tört vagy frissen kicsapott calciumcarbonáttal, vagy pedig az oldatból csapjuk ki a vasat calciumcarbonát hozzáadásával, a mi nehézség nélkül történhetik, mert a kéneső ily viszonyok között nem csapódik ki. A vas kicsapásának módját csakis a teljesség kedvéért és példaképen ismertetjük, mert az a találmány tárgyát egyáltalában nem képezi. Az ekkor leülepedett csapadékot hasonló töménységű, tehát mintegy 20—40%-os, de szabad bromot nem tartalmazó bromnátriumoldattal ismételten kimossuk, a mosólúgot pedig a kénesőoldathoz keverjük, ezután a hulladékot tiszta vízzel is lehet mosni és a halogénsókat, vagyis az adott esetben a bromnátriumot, a mosó vízből ismert módon, pl. besűrítés útján visszanyerni. A kénesőoldatban még hátramaradt szabad halogént kevés kénesőkorom hozzáadásával lehet lekötni. Az ekkor keletkező, állva hagyás által tisztított kénesőoldatot most már alkalmas diafragmás és zárt anodatérrel bíró készülékekben elektrolysisnek vetjük alá. Az áramsűrűségre vonatkozólag megjegyezzük, hogy ennek lehetőleg nagynak kell lenni, hogy a mercuribalogén, tehát az adott esetben mercuribromid a kathodán lecsapódó kénesőre és az anodatérbe vándorló szabad bromra bomoljék szét, mercurosó pedig ne képződjék. Az áramsűrűség mintegy 0-2—3 ampere per dm2, és az elektrolysisnek alávetendő oldatok kénesőtartalmától függ, mely a gj'akorlatban mintegy 0*05 —4%-ig változik. A fürdőn átmenő áram feszültsége a készülék szerkezetétől eltekintve, az áramerősségtől is függ és evvel általában arányos, a legkisebb feszültség mintegy 1 Volt és az áramsűrűségnek megfelelően egész 4 Voltig emelkedik, a termelési hányad az áramfogyasztáshoz viszonyítva igen kedvező, az elméletit megközelíti és körülbelül 90—95%, az energiafogyasztás a kéneső 1 kgr.-jára 736—810 wattóra. Anodafolyadék gyanánt ugyanoly bromnátriumoldatot használunk, mint a kénesőkorom kivonására és mint azt fentebb jeleztük, kathodafolyadék gyanánt a kéneső oldatot használjuk. A kathodát kéneső, az anodát pedig oly anyag, pl. platina, szén stb. képezi, melyet a halogén egyáltalában nem, vagy csak alig támad meg. Amint a kathodafolyadékból a kéneső legnagyobb részét leválasztottuk, azt lebocsájtjuk és újabb folyadékkal pótoljuk, ellenben az anoda folyadék mindaddig a készülékben marad, míg az elég sok halogént nem vett föl, úgy hogy pl. bromnátrium oldatban oldott brom használatánál az anodafolyadékot az alatt, mialatt a kathodafolyadékot ötször, vagy még többször változtatjuk, csak egyszer kell változtatni. Az anodafolyadék azonban ugyanannyi ideig is maradhat a készülékben, mint a kathodaf'olyadék, de ekkor a kathodatér ötször oly nagy, mint az anodatér. A kathodafolyadékot, mikor ebből a kéneső legnagyobb részét leválasztottuk és mikor ez körülbelül ugyanannyi haloidot tartalmaz, mint a kénesőkorom kilúgzására használt folyadék, de szabad halogént nem tartalmaz, az anodatér töltésére és a hátramarad kénesőkorom kimosására használjuk. Érezek földolgozásánál épen úgy járunk el, mint a kénesőkorom földolgozásánál, a különbség csak az, hogy lehetőleg csak annyi bromot használunk föl, amennyi a kénesőnek lehetőleg tökéletes föloldására szükséges. Az érezek kénesőtartalmának megfelelően 2—20°/0 -os bromoldatot használunk, mikor az oldószer 5 40%-os bromnátriumoldat. Az ekkor lehetséges két reactió, 'melyet Dingler folyóiratának a föntebb ide.
