28576. lajstromszámú szabadalom • Újítás vályúkon
^ j) A. (g) karikák alkalmaztatnak, melyek az álla- i toknak a vályúhoz való kötésére szolgálnak. Az 5. és 6. ábrán a találmány tárgyát képező vályúnak olyan kiviteli alakja van bemutatva, mely egyes (h) szakaszokból áll s ezek egymáshoz illeszkedő végeiknél, mint a 10. ábrán látható, egymást átlapolják és megfelelő tömítőanyag közbeiktatása mellett, ismeretes módon, fúrataikon áthatoló j csavarok vagy szögecsek segélyével kapcsoltatnak össze egymással. A vályú két végénél elhelyezendő (h) öntvénydarabok (i) peremmel láttatnak el, melyhez a vályú két végét határoló (k) lapok csavaroltatnak vagy szögecseltetnek szintén alkalmas tömítőanyag közbeiktatása mellett. Az ismertetett kiviteli alaknál a vályúnak az alkalmazás helyén való megerősítése úgy történik, hogy előtte, hosszában megfelelő számú (1) ágasok rendeztetnek el s ezeknek fölső végére egy az illető helyiség oldalfalaiba beeresztett, czélszerúen öntött vascső alakjában kiképezett (m) tartó támaszkodik s a vályút alkotó hosszanti (h) szakaszok illeszkedési helyeinél, illetőleg azoknak közelében, az említett (m) tartóhoz egy (n) kengyelnek külső vége van hozzáerősítve, mely a vályú alatt körülvezettetvén, belső végénél a falhoz van kapcsolva. Megjegyzendő, hogy a vályúnak egyes hosszanti (h) szakaszai esetleg valamennyien (i) peremmel készíthetők, mely az összekapcsolást még biztosabbá és egyszerűbbé teszi. A 7., 8. és 11. ábrákon föl tüntetett kiviteli alak az előbb ismertetett foganatosítási alaktól abban különbözik, hogy itt az egyes hosszanti vályúszakaszok két (o, p) darabból vannak készítve, melyek az összeillesztés alkalmával egymást szintén átlapolják s közéjük szintén alkalmas tömítőanyag helyeztetik, mi mellett természetesen a kapcsolás itt is létesíthető esetleg az illeszkedés bármely helyénél a föntebb említett (i) peremek segélyével is. Az utóbb leírt kiviteli alaknál a vályúnak elhelyezése is módosítást szenved annyiban, hogy az a faltól el van távolítva, úgy hogy az állatok mindkét oldalról megközelíthetik, minek megfelelően mindkét oldalán föltalálhatók az (1) ágasok és az ezeknek fölső végéhez erősített (m) tartók, melyekhez a vályút alátámasztó (n) kengyeleknek külső végei hozzá vannak erősítve. Az ismertetett vályúknak belső fölülete alkalmas mázzal, zománcczal, kerámiai anyaggal, míg külső oldala festékkel vonatik be, melyek egy részt a vályút a megrozsdásodástól óvják meg, másrészt pedig tisztogatását teszik rendkívül egyszerűvé. A vályúban visszamaradó állott vagy mosóvíz levezetésére (r) csapok vannak alkalmazva. A találmánybeli vályúk egyik előnye, mint már föntebb is megjegyeztük, az, hogy azok rendkívül tartósak és tisztántartásuk igen könnyen keresztülvihető. De másik, szintén igen fontos előnyük abban áll, hogy a több darabból összeállított, bármily nagy méretekkel bíró vályúnak egyes alkatrészei, a megsérülés veszélye nélkül igen könnyen elszállíthatok a rendeltetési helyre, hol szerelésük, illetőleg összeállításuk kényelmesen végrehajtható. Ha az ismertetett vályúnak akár egyik, akár másik kiviteli alakja etetővályú gyanánt alkalmaztatik, sok esetben czélszerű azt egy vele közös lábazatra szerelt szénaráccsal kapcsolatba hozni, hogy így a szemes takarmányból vagy répából és hasonlókból álló táplálék elfogyasztása előtt vagy után szálas takarmány legyen az állatok elé helyezhető. Ez elrendezés a 12. ábrán oldalnézetben, a 13. ábrán elölnézetben és a 14. ábrán fölülnézetben van egy kiviteli alakban bemutatva. Az előnyösen keresztbe rótt öntött vascsövekből készült (t) lábazatnak alsó szakaszára az etetővályú van szerelve, míg a baknak fölső végeit a különben ismeretes (s) szénarácsnak czélszerúen szintén öntött vascsövekből készített (v) oldalrúdjai kapcsolják össze egymással. A szénarácsnak (z) rácsrúdjai természetesen kovácsolt vasból készíttetnek, hogy így tartósságuk biztosíttassék.
