28564. lajstromszámú szabadalom • Befogó és nyomtató szerkezet egy sínen járó kocsikhoz

don vagy beállíthatóan megerősített, T-, U-vagy szögletvasból hajlított (1) kengyel képezi, mely az igás állat háta fölött ívben és megfelelő magasságban megy el, szabad végén körülbelül az állat törzsének közepén végződik és itt is a másik szár szemben fekvő pontján (2) horgokkal, gyűrűkkel vagy más kapcsoló tagokkal van fölszerelve, melyekbe az igás állatot a nyereg- vagy hátszíjtól kiinduló (3) szíjak, lánczok, kötelek stb. segélyével fogjuk be, úgy hogy az állat a befogás megtörténte után azonnal ellensúlyozhatja a kocsit és ezt a vontatás közben egyensúlyban tarthatja. A kengyelnek megfelelő magasságban végződő szárához a (4) sarkak körül forgatható (5) támasztóláb csatlakozik, melynek leeresztésével az állatot az alatt, mialatt a kocsi áll, annak következtében, hogy a kocsit eme lábbal támasztjuk meg, tehermentesíthetjük. Az állat ezenkívül a tartókengyel fölső részén alkalmazott (7) horogba, fiilecsbe vagy hasonlóba beakasztható két (6) szíj vagy kötél segélyével is be van fogva. Eme szíjak, kötelek stb. közvetlenül vannak a (13) nyeregszíjjal összekötve, mely ismét az igás állat törzsére van szíjazva és arra szolgálnak, hogy ha a kocsi menet közben az állattól elfordult oldala felé billenne föl, vagy oldalirányban ingadoznék, az ezt előidéző erőket a nélkül fogják föl, hogy ez az igás állatnak nagyobb kellemetlenségeket okozna, így például hogy a nyeregszíj az állatra nyomást gyakorolna, azt csiklandozná vagy föltörné, mi eddig igen gyakori volt. Minthogy a nyeregszíj állandóan szorosan meg van húzva és az állat az ez által okozott nyomáshoz hozzá szokott, az esetleg föllépő nagyobb nyomást nem fogja oly nagy mértékben érezni, hogy nyugtalankodnék és az ingadozások nem fogják azt előidézni, hogy a laza nyeregszíj az állatot csiklandozza. A befogó szerkezet föntebb leírt része első sorban arra szolgál, hogy a kocsit egyensúlyban tartja, míg a vonóerő átvitelét a (8) hámfa végzi, mely a kocsi hátsó végén leszerelhetően alkalmazott és a kocsialvázzal szorosan összekötött, egészen a kengyel középvonaláig kifelé érő (9) vonókerettel van összekötve. A (9) vonókeretben a menetirányban lejtősen fölfelé álló (10) csapon föl- és lefelé mozgó hámfa azt idézi elő; hogy a vontatás, illetve menet közben az állat az oldalt alkalmazott kengyel és vonókeret egyoldalú túlsúlya alól mentesül, a menynyiben a vonókeret csapján eltolódó hámfa az állat által kifejtett húzásnál egészen a vonókereten alkalmazott ütközőig fölemelkedik és úgy ezt, mint a kocsi alvázát fölemeli és ily módon meggátolja, hogy a kengyel és a vonókeret féloldalú túlnyomást gyakoroljon. Kézi erővel mozgatott, egysínen futó kocsiknál a berendezés lényegében véve ugyanez, a különbség csak az, hogy az oldalt, a kocsi közepén alkalmazott (1) kengyelnek (12) kereszttartói vannak, ezenkívül pedig a talaj fölött, körülbelül egy középtermetű ember csípő magasságában egy (11) keresztrúd van alkalmazva, melynek segélyével a munkás a terhet egyensúlyozza és a kocsit a teherrel együtt tovább mozgatja. A tartókengyel maga mellmagasságig, vagy az ember magasságánál nagyobb magasságig emelkedik föl és elhelyezése következtében a húzóerőt inkább központossá teszi, tehát a kocsi eltolását is megkönynyíti, ezenkívül azt is lehetővé teszi, hogy a kocsit hosszú tárgyak szállítására alkalmas pöre-kocsi gyanánt képezzük ki. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. A 22792. sz. törzsszabadalomban védett, egy sínen futó kocsinál egy befogó és vontató szerkezet igás állatokkal föntartott üzemhez, jellemezve a kocsi közepén oldalt alkalmazott (1) tartó kengyel által, melybe az állatot a nyeregszíjtól fölfelé nyúló, illetve oldalirányú (3 6) szíjak stb. segélyével lehet befogni. 2. Az 1. alatt védett befogó és vontató szerkezetnél egy a járművön alkalmazott (9) vonókeret kapcsolatban az en-