28553. lajstromszámú szabadalom • Írógép
_ \ — zett ütköző helyek pontosan egy egyenesbe jussanak, a (K) kar egy (k6) hasítékában a (k5) kilincs (k4) vezetődarabja van vezetve, úgy hogy a (ko) kilincs csúcsa az (U) exczenter alsó oldalán alkalmazott (u) kivágásba fogódzhatik, mikor az (R) leraez a (T) gyűrű (tl) fölűlete a bekapcsolt állásba tolja vissza. A (k4) vezetódarabot a (k7) rúgó tolja vissza, úgy hogy a (k5) kilincs csúcsa pontosan az (u5) bevágásba lép be. A (j) szorítócsavarház a (T) gyűrűt a (J) tengelyen rögzíti, mely tengely legelőnyösebben golyós csapágyakba van ágyazva. A (V) peczkek el is maradhatnak, ha a föntebb jelzett beállító szerkezetet a (J) tengely alsó végén alkalmazzuk, mikor maga a billentyűemelő képezi az (u) karok ütközőjét. Eme karok ekkor nyugalmi helyzetükben a billentyű emelők fölött állanak, úgy hogy az (u) kar a (J) tengely forgásánál ebbe az emelőbe ütközik. A (K) kar, mint az a 13. és 14. ábrán látható, az üreges (J) tengelyre föl is lehet ékelve, mikor az (N2) betűkorong emelő szögemelő gyanánt van kiképezve, mely az (I) mag (i) rúdja és az (NI) csúszórúd közé kapcsolható be. Az (ul) csúszó rúd egyik végén levő hasítékba az (N3) rúgó fogódzik be, mely rúgó másik vége az (N4) forgástengelyre ékelt (N5) karhoz van kapcsolva. Az (N5) kar szabad vége a (J) tengely alsó végén megerősített (N7) korong egy hasítékába fogódzik. Ha a betűtartó a középső nyugalmi helyzetéből az egyik vagy másik irány felé csak kevéssé fordul el, az (N4) forgástengely is csak aránylag kis elfordulást végez, azonban mert az (NI) csúszórúd mindig azonos eltolódást végez, a rúgó nagy mértékben deformálódik, ellenben akkor, mikor a betűkorong a legnagyobb elmozdulást végzi, az (N4) forgástengely is nagy mértékben fordúl el és az (N3) rúgó az (NI) rúd hasítékában a legnagyobb elmozdulást végzi, úgy hogy a rúgó csak kis mértékben deformálódik és feszül meg. A rúgó feszültségének csökkenéséből szármázó hátrányokat akként kerüljük el. hogy a rugónak a forgástengely felé eső részét vastagabbra készítjük, mikor az (Ni) rúd változatlan elmozdulásánál a rúgó feszültsége a betűtartó minden elmozdulásánál ugyanaz marad. Természetesen minden esetben föltétlenül szükséges az, hogy a betűtartó (K) karját a (V) peczkek előzetesen a megfelelő állásban megállítsa. Ily módon a változó nagyságú mozgást végző betűtartó és az állandó nagyságú mozgást végző mozgató rész közé egy rugalmas kapcsolótag van beiktatva, úgy hogy a két mozgás különböző voltából származó mozgáskülönbségek kiegyenlítessenek. Ennél a kiviteli alaknál az (N5) kart az (N6) hasíték csúcsába két (N8) rúgó állítja be, melyek a (c) emelőkön vannak fölerősítve, úgy hogy az egyik elmozdulásánál az erre szerelt (N8) rúgó az (N7) exczenterből kikapcsolódik, tehát a másik (N8) rúgó az exczentert oldalirányban elforgatja, úgy hogy az (N5) kar az (N6) hasíték megfelelő ágába lép be. A betűtartó eme két kiviteli alakjánál a működtető tag állandóan azonos elmozdulása a betűtartó különböző elmozdulásait idézi elő, amennyiben az utóbbit a beállító szerkezete helyes állásában megállítja és mindaddig megállítva tartja, míg a mozgató tag mozgásának hátralevő részét be nem fejezi. Az első kiviteli alak, melynél a kapcsolat kényszermozgásszerűen történik, a másodiknál előnyösebb. A beállító szerkezetet a 15. és 16. ábrán látható módonis szerkeszthetjük, amennyiben a (T) gyűrűt helyettesítő (T2) kart húzzuk a (J) tengelyre, a (K) kart pedig, úgy mint előbb, a tengelyre lazán húzzuk föl, az (Rl) lemezt a karon eltolhatóan alkalmazzuk és a (T2) kar és (Rl) lemez kapcsolását egy (T3) emelőre bizzuk, mely a (t3) csap útján van a (K) karral összekötve és a végén kiképezett (t4) villa útján a (T2) kar (t5) csapját fogja körül, míg másik végén egy (t6) peczket visel, mely az (Rl) lemez szögletalakú (r6) hasítékába fogódzik. A többi részek lényegükben véve ugyanoly módon vannak kiképezve, mint az előbb leírt kiviteli alaknál. Mikor az (r2, t5, t6) peczkek é3 a (J) tengely középvonalai ugyanabba a síkba esnek, a részek a tengellyel össze vannak kötve, mint az a 15. ábrán látható,