28484. lajstromszámú szabadalom • Szeszizzófénylángzó

- 2 -van szerelve, mely fölső részén egy (h) fémszövettel vau elzárva; utóbbin a túlhevítő fölső része áthatol. A két (c) oldalcső fölső végén zárt és az (e) túlhevítő alaplemezbe van beillesztve. A (c) oldalcsövekben egy U-alakú (i) csövecske egy-egy ága nyúlik föl, mely csövecske alsó vízszintes része egy kis lyukkal bír, mely az (1) szabályozó tövis (k) hüvelyének megfelelő furatával közlekedik. A (k) hüvely az (m) ejektoron hatol át, mely az (a) cső tetejére van forrasztva. Az (m) ejektor két (n) nyílással bír (2. és 5. ábra), melyek a két lapos (c) csővel közlekednek, hogy a szeszgőzök utóbbiakba hatolhassanak. Az (1) tövis, mely a lángzó mőködésbe hozatalára és eltolására is szolgál, a külső végére erősített (o) tárcsa segélyével kezelhető (1, 6. és 7. ábra). Az (e) túlhevítő gyengén kúpos üreges harang alakjával bír, melynek oldalfala tetszésszerinti számú függélyes (p) hasítékkal van ellátva. A túlhevítő fölső része, mely a (h) fémszöveten áthatol, a (q) rudat tartja, mely az (r) harisnyatartóval bír. A túlhevítő a keverőkamra folytatását képezi és czélja az (m) ejektorból kilépő gőzöket szétosztani, hogy azoknak a kellő alakot adja és fokozatosan fölhevítse, a míg azok teljesen szétosztatnak. Ezen fölhevítés vezetés által történik és pedig úgy, hogy a túlhevítő az (f) előmelegítővel érintkezik és melegének egy részét ennek adja át, utóbbi pedig a (c) csöveket melegíti. A fönt leírt lángzó meggyújtása tetszésszerinti módon történhetik, de legczélszerúbb azt a következő módon eszközölni. A meggyújtásra való szerkezet egy (s) hengerből áll (1. ábra), mely fölső részén egy (t) nyílással bír; utóbbin a szesztartányból a szesz az (s) henger belsejébe hatol. Az (s) henger alsó részéhez egy (u) nyomócső csatlakozik, melynek fölső vége a (v

) gyújtóvályúba nyúlik, melynek feneke felé az (u) cső vége vissza van görbítve. Az (s) henger fölső része egy (w) csövet tart, mely az (x) rúd vezetésére szolgál! utóbbi egy az (s) hengerben elrendezett (y) dugattyúval van összekötve, mely a (z) rúgó által állandóan fölfelé szoríttatik. Az (x) dugattyúrúd fölső vége meg van görbítve és az (a') foglalatból kinyúlik, hogy a megyújtásnál fölülről lefelé nyomható legyen. Az (a') foglalaton és a (d') léghazamkúpon egy-egy (b', c') nyílás van képezve, hogy egy gyufával behatolhassunk és az (s) hengerből az (y) dugattyú lenyomása által a (v) vályúba szorított szeszt meggyújthassuk. Ezen berendezés denaturált szesszel való égetésnél alkalmazható, de ha valamely oknál fogva karburáit szeszt alkalmazunk, ezen szerkezet nem alkalmas a meggyújtásra, miért is ezen esetben a fönt leírt nyomószivattyút a lámpa tartányától különválasztjuk és egy külön kis tartánnyal kötjük össze, melybe több meggyújtáshoz szükséges szeszt tölthetünk. A fönt leírt lángzó következőleg működik: A szesznek a (v) vályúban való meggyújtása a fönt leírt módon történik. A szesz a bélben az (m) ejektor közelébe szívódik és a gőzölögtetés már az (a) csőben kezdődik. A szeszgőzök a (c) oldalcsövekbe hatolnak, a honnan az (i) csövecske ágain át az ejektorba és ebből kiáramlanak, hogy a (d) keverőkamrába jussanak, itt az oldalnyílásokon át behatoló levegővel összekeverednek és az (e) túlhevítő által fölhevíttetnek és szétosztatnak, hogy végre a (h) fémszöveten áthatoljanak és a harisnyábau köröskörül szétosztva elégjenek. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Szesz-izzófénylángzó, jellemezve egy a keverőkamrával összekötött üreges (e) túlhevítő és (f) melegítő által, mimellett a túlhevítő függélyes hasítékokkal van ellátva, melyek a túlhevítőben teljesen megszárított szeszgőzöket szétosztják és kibocsátják, úgy hogy azok a harisnyában annak kerületén elégnek és a lángnak a legelőnyösebb alakot adják. 2. Az 1. igénypontban jellemzett lángzónái két (c) oldalcső, melyekben egy U-alakú