28445. lajstromszámú szabadalom • Vezérszelep légnyomású fékekhez

— 3 — az összes csatornák, kivéve a később leírtat, elzáródnak. Ha a tolattyút még inkább jobbra eltoljuk, akkor a főlégtartány és fővezeték között minden akár közvetlen, akár közvetett közlekedés megszűnik és a fékek a következő módon húzatnak meg. A (9) tolattyútükörben még egy másik (18) nyílás is van, mely a (17) légkivezető csatornához vezet. Ha már most az (1) tolattyút jobbra, működési állásába hozzuk, akkor a (10) és (18) nyílások a tolattyúnak (19) csatornája (7. ábra) és (20 21) nyílásai közvetítésével a fővezetéket a (17) csatornával kötik össze, a mennyiben a (21) nyílás a (18) nyílás fölé, a (20) nyílás pedig a (10) nyílás fölé kerül. Midőn erre a fővezetékben a nyomás a kivánt fokra alászáll, akkor a levegőnek további kiáramlását a (22) zárótolattyú, melyet a (12) dugattyú mozgat el, megakasztja. A (12) dugattyúnak (23) dugattyúrúdja ugyanis egy (25)-nél forgathatóan ágyazott (24) emeltyű segélyével úgy van a (22) tolatytyúval összekötve, hogy a (12) dugattyú balra való elmozgása a (22) tolattyúnak megfelelő csekély jobbra való elmozgását eredményezi. A (11) henger már most jobb oldalán a (26) csatorna útján a kis (27) légtartállyal közlekedik (1., 8. és 9. ábra), mely oly nagyra van méretezve, hogy az ebben foglalt levegőmennyiség nyomása — mely a fővezetékben uralkodó normális nyomásnak megfelel •— a (12) dugattyúnak balra való elmozgásánál, a levegő kiterjedése folytán a kivánt mértékben alászáll. Ha tehát a (12) dugattyú baloldalán a fővezetékben a nyomás csökken, akkor ezen dugattyú mindaddig balra mozog, míg a (22) tolattyú a (10) nyílást elzárva, a levegőnek a fővezetőkből való további kiáramlását megszünteti és a dugattyú két oldalán a nyomásegyensúly helyreáll. Az idő, mely alatt ezen egyensúly létrejön, természetesen attól függ, hogy az (1) tolattyút mennyire toltuk el jobbra. Ha az (1) tolattyút legszélsőbb jobb állásába hoztuk, akkor függetlenül a (19) csatornától egy a tolattyúban alkalmazott és (29 30) nyílásokkal ellátott (28) széles csatorna hozza közlekedésben fővezetéket a (17) csatornával, mivel ekkor a (29 30) nyílások kerülnek a (10 18) nyílások fölé. Jelen találmány már most azon berendezésben áll, mely a (12) dugattyúnak önműködő elmozgását a levegőnek a fővezetékből való eltávozásának megszüntetésére tökéletesen megbízhatóvá teszi. Ehhez szükséges, hogy a dugattyú akkor, midőn a mozdonyvezető a vezérszelepet a fékek meghúzására szükséges működési helyzetébe hozza, a kellő kezdeti állásában, vagyis a (11) hengernek külső végén (4. ábra) legyen. A dugattyúnak tehát a fékek oldása után mindig ezen állásba kell visszatérnie, a mi az által történik, hogy a fékek oldásánál a (27) légtartányban a nyomást csökkentjük. E czélból a (11) henger vége a dugattyú jobb oldalán, melyre a (27) tartányban lévő levegő nyomást gyakorol, a (9) tolatytyútükörnek egy (32) nyílásával van a (31) csatorna útján összekötve (8. és 9. ábra), mely (32) nyílás szorosan a (17) kivezető csatornához vezető (18) nyílás mellett fekszik. Ha tehát az (1) tolattyút a fékek oldása czéljából balra eltoljuk, akkor az előbb említett (21) nyílások egyike a (18) és (32) nyílások fölé kerül, úgy hogy a (27) tartány a (17) csatornával közlekedésbe jut, miáltal a (27) tartányban a nyomás csökken s mihelyt annyira alászáll, hogy kisebb, mint a fővezetékben uralkodó és a dugattyú baloldalára ható nyomás, a (12) dugattyú azonnal kezdeti állásába visszatér. Mihelyt azonban a (12) dugattyú kezdeti állásába visszatért, a (27) tartányból sem távozhatik többé levegő, mert ekkor a (12) dugattyún alkalmazott és a (34) rúgó nyomásának alávetett (33) zárószelep a (31) csatorna végén alkalmazott szelepülőkére ráfekszik és a (31) csatornát elzárja éspedig még mielőtt a (12) dugattyú végállásába jut. A fékek oldása után az eredeti nyomás a fővezetékben ismét helyreállíttatik és hogy a fékeknek újbóli meghúzásánál a (12) du-