28411. lajstromszámú szabadalom • Folytonos belső égéssel működő gázturbina

— 2 — sére szolgáló (M) csőgyűrű, valamint a (D) égési kamrák és az ezekből kiinduló (E) fúvókák egyenletes elosztásban vannak elrendezve, mely utóbbiakban az égéstermékek expandálnak, hogy ezután eleven erejükkel a turbinakerék lapátjaira hassanak. A (D) égési kamrák, (a föltüntetett példánál négy van elrendezve), tulajdonképen a tűzálló anyagból készült (A) kamrák (3. ábra) által képeztetnek, melyek a fémes részektől szigetelve vannak; ezen szigetelés a kamra végein a (B) azbesztgyűrűk által, oldalt pedig a vastag összesajtolt fabamuból vagy efféléből képezett (C) réteg által képeztetik, mely a (D) aczélköpennyel van körülvéve, melynek egyik vé- j gébe az (E) fúvóka, másik végébe pedig az j átfúrt (F) dugó van becsavarolva. A nyomás alatt álló éghető anyag az ezt ! tartalmazó tartályból az ebbe benyomott ' sűrített levegő csekély mennyiségével már összekeverve az (L) vezetéken át az (M) csőgyűrűbe jut és a (-J) elágazásokon keresztül a porlasztókba áramlik. Ezen porlasztók a (K) csőtoldatok által képeztetnek, melyek az égési kamrák tengelyében vannak elrendezve és melyek belső végüknél az (N) kónusokkal vannak ellátva, melyeknek palástján igen szűk rovátkák vannak kiképezve. A (K) csőtoldatokra merőlegesen a (P) csőgyűrű áll, melynek bősége sokkal nagyobb, mint az (M)csőgyűrű bősége és mely a levegőt nyomás alatt fogadja be. Ezen levegő a (K) csőtoldatok körül lévő gyűrűs nyílásokon át áramlik és eközben a (K) csőtoldatokból kiáramoló, porlasztott éghető anyaggal bensőleg öszszekeverődvén, az égési kamrába áramlik; mielőtt a keverék a tulajdonképeni (A) égési kamrába jut, több (Q) sodronyszöveten kénytelen átáramolni, melyek a keverék egyenletességét előmozdítják. A 7neggyújtás egy ezen (Q) sodronyszövetek közelében elrendezett elektromos (R) gyújtó szerkezet segélyével történik, a mikor is a gázkeverék elégése tökéletes és a keletkező égési gázok a fúvókán keresztül a turbinakerék lapátjaira nyomást gyakorolnak. A fúvókák az égési kamrák tengelyében azoknak egyik végén akként vannak elj rendezve, hogy a gázok irányváltozást ne szenvedjenek és ily módon munkaveszteség ne álljon be. Hogy a nyomást valamennyi égési kamrában kiegyenlítsük, azokat a (G) kiegyenlítő cső segélyével egymással összekötjük, mely cső a (H) manométerrel van ellátva, mely az említett kamrákban uralkodó nyomást jelzi. A keverék előállításához szükséges levegőt vagy egy a rajzon föl nem tüntetett előmelegítő segélyével előzetesen fölhevítjük,- vagy pedig összesűrítjük. Ezen levegőhöz az előmelegítőbe való bevezetés előtt bizonyos mennyiségű porlasztott vizet keverhetünk, mely gőzzé alakul át és ekként az égés hőfokának csökkentésére és egyszersmind az égési gázok térfogatának növelésére szolgálhat. A gázkeverék égése természetszerűleg oly nagy hőfokot létesít, mely az égési kamrának tűzálló anyagból készült falait vörös izzásba hozza, a mikor is a keverék folytatólagos gyújtása ezen falakkal való érintkezés útján történik; mindazonáltal a folytonos gyújtás biztosítása czéljából az égési kamra tengelyében az (Al) platinasodronyt rendezzük el, mely a gázkeverék hője által izzásban tartatik. A gázkeverék égési hőfoka körülbelül 2000° lévén, könnyen megtörténhetik, hogy az égési gázok még az expanzió után is túl magas hőfokkal érik el a turbinakerék lapátjait. A gyakorlatban pedig ajánlatos, hogy a turbinakerék lapátjaihoz érkező gázok hőmérséke a 350°-ot meg ne haladja, mert ezen határon túl, a mint könnyen belátható, a lapátok szilárdsága szenved, már pedig tekintve a nagy fordulatszámot, mellyel a turbina forog, kívánatos, hogy a turbinakerék fémjének szilárdsága ne csökkentessék, mivel máskülönben könnyen bekövetkezhetik a turbinakerék megsérü-y lése. Hogy a gázok hőmérséke az említett határ alatt maradjon, az égési kamrát a 4. ábrában föltüntetett módon képezzük ki, a hol is az égési kamra egy fémfalakkal