28408. lajstromszámú szabadalom • Befalazott boltlemez

beton vagy habarcs között föllépő súrlódás által tartatjuk fogva. A falazott boltlemez tehát a fölfekvési | helyein befalazott vasbetétes betonlemez, mely boltkőalakú részekkel fekszik a födém tartóinak alsó övezeteire, illetőleg a falakra és ennek megfelelően bármely teherelosztás esetében kígyóvonalban oly módon hajlik be, mint valamely két végén befalazott gerenda. A lemeznek középső és a megterhelésnél lefelé behajló részén, melynek alsó felében lépnek föl a húzási igénybevételek, a vasbetét ugyancsak a lemez alsó részében fekszik, még pedig görbületének megfelelően a lemez középsíkjától oly távolságban, mely közel a legnagyobb hajlító nyomatékoknak felel meg, ellenben a fölfekvési helyek felé, hol a lemez mindkét vége ellenkező irányban hajlik ki, a vasrudak is a lemez fölső felébe mennek át és a lemez végén, hol a hajlító nyomatékok a legnagyobbak, a betétek is a legmagasabb és leghatásosabb helyzetben fekszenek és a nagyméretű boltkövekkel kapcsolatban nagy befalazó nyomatékokat létesítenek. Az ily módon szerkesztett lemezek teherbírása a nagy befalazó nyomatékok és a boltkövekben föllépő tetemes tehetett lenségi nyomatékok miatt a bevezetőleg jelzett amerikai szabadalom szerint szerkesztett lemezeknél ugyanakkora súly mellett jóval nagyobb, a svájczi szabadalomból ismert lemezeknél pedig annak következtében előnyösebbek, hogy az átmeneti keresztmetszetekben, az itt megszakítás nélkül átvezetett, húzásra igénybevett és a tranzverzál-erők átvitelére épen a legalkalmasabb szög alatt elhelyezett vasbetétek miatt nagyobb nyírási szilárdsággal bírnak. Minthogy eme betétek innentől kezdve görbülettel emelkednek föl a boltkőalakú részekbe, a tranzverzál-erőknek általuk fölvett részét oly módon viszik át a boltkőalakú részekre, mint valamely hengeres fölületen futó szálak, eme boltkőalakú részek pedig a tranzverzál-erőknek úgy ezt, mint a közvetlenül átvitt részét a tartó alsó övezetére, illetve a falra viszik át. A befogott boltlemez tehát úgy a befalazási nyomatékok, mint a tranzverzálerők szempontjából támasztható követelményeknek jobban megfelelnek, mint a bevezetőleg jelzett amerikai vagy svájczi szabadalmakból ismert lemezek. A csatolt rajz 1. ábráján (I) tartók közé falazatt lemez keresztmetszete, 2. ábráján pedig ennek fölülnézete látható. Baloldalt a (c I) tartók fölött a szomszédos födémmezőbe átvezetett (a) vasbetétek a tartó fölső övezete körül horogszerűen le vannak hajlítva, jobboldalt pedig a szomszédos födémmezőben vasbetét gyanánt tovább vezetve, míg a boltkőalakú részek mindkét oldalon az (I) tartók alsó övezetére fekszenek. A 3. ábra egy falak között befalazott lemez keresztmetszetét ábrázolja, baloldalt főfal, jobboldalt közfal van alkalmazva, A befalazás oly módon történik, hogy a boltkő egy kiugró részre vagy kivájt üreg fenekére (vagy egy a rajzon nem ábrázolt fali tartóra) fekszik, míg a vasrudak vagy közvetlenül a falba nyúlnak (mit a rajzon nem ábrázoltunk), vagy (c) vassínekhez kapcsolódnak, melyeket közfalaknál a horgok kötnek össze egymással, f őfalaknál pedig a magában ismert (f) horgony segélyével vannak lehorgonyozva. A 4. ábrán a lemez akként van befalazva, hogy a boltkőalakú részeket a falba eresztjük, nevezetesen baloldalt a főfalba, jobboldalt egy közfalba. A föntebb jelzett összes kiviteli alakok közös ismérve az, hogy egy konvex-konkáv vasbetétekkel ellátott befalazott lemezt alkalmazunk, mely az azt alátámasztó tartókra vagy falakra boltkő-alakú részek segélyével fekszik föl. A rajzokon sematikusan ábrázolt vasbetétek keresztmetszete teljesen tetszőleges lehet, tehát alkalmazhatunk körvasat, fekvő vagy élére állított laposvasat vagy tetszőleges idomvasat, lehet a betétet tetszőle-