28340. lajstromszámú szabadalom • Hajtómű kompresszorokhoz

- 2 -akkora, hogy mikor az egyik könyökemelőcsoport meg van nyújtva, a másik össze van nyomva és mikor az egyik emelőcscrport előre, a másik visszafelé mozog. Mindegyik könyökemelő csoport fölső csuklópontjait a középpontja körül forogható és magassági irányban is eltolódó, tehát a fölső csuklópontokon átmenő sík különböző helyzeteinek megfelelően beálló himba köti össze, mely himba két végén a könyökemelők csatlakozási helyein túl meg van nyújtva, minek következtében a kompTesszordugattyú lökete és a hajtógép dugattyújának lökete, illetve a forgattyú által elfoglalt szög között pontosan meghatározott viszony áll fönn. A himba középpontjától a könyökemelők ugyancsak tetszőleges távolságban lehetnek, gyakorlati tapasztalatok azonban azt igazolják, hogy igen kedvező eredményt érünk el, ha ez a távolság a kompresszordugattyú lökethoszszának 1.25 szorosa. A jelzett himba alkalmazása a löket nagyobbítását és a két könyökemelő csoport hatásának egyesítését engedi meg. Minthogy a könyökemelő teljes megnyúlása a löket utolsó egy tizedében már megtörtént, a teljes megnyúlásból származó nagy erőkifejtést teljesen ki lehet használni. Ugyanis mikor a könyökemelő teljesen megnyúlt, a külső csukló a löket hátralévő részén a rudazat fix forgáspontja gyanánt fog szerepelni. Eme szakasz alatt a kompresszordugattyú sebessége a gőzgépduigattyú sebességének csak fele fog lenni. Ugyanis a jelzett utolsó szakasz alatt a mozgásátvitel a könyökemelő megnyúlt helyzetének túllépése mellett történik, tehát a megnyúlva volt emelőnek kell a himbát megtámasztania és a munkát a másik, meghajlított könyökemelő csoportnak kell végeznie. Ez a könyökemelő csoport ekkor egy oly emelőkarra hat, mely a himba megnyújtásánál jóval hosszabb, tehát az az erő, melyet a könyökemelők egészen a teljes megnyúlásukig kifejthetnek, a kompresszió végzése czéljából a löket első kilencztized része alatt hat, a löket hátralévő szakasza alatt pedig a behajolva lévő emelőcsoport a himbaemelő közvetítésével szolgáltatja a szükséges erőt. Ily módon tetemes erőt lehet kifejteni, ezenkívül pedig a dugattyúmozgás utolsó szakaszában a sebesség csekély volta miatt a hőelvezetés is biztosan történik. A találmány szerint tehát a himba nem forog fix forgáspont körül, mi azért előnyös, mert evvel a löket tetemesen nagyobbítható és a munkát mindig az a könyökemelő fejti ki, a mely meg van hajlítva. Mint azt már említettük, a himba a középpontjában van megtámasztva, még pedig oly módon, hogy a himba két karja, a könyökemelők, a kapcsoló rudak és a kompresszordugattyúk súlyai egymást kölcsönösen ellensúlyozza, tehát a gépnek csakis a kompressziómunkát kelljen végeznie. Ezt akként érjük el, hogy a himba két oldalán késpengealakú csapokat alkalmazunk, melyek támasztékokra szerelt V-alakú csapágyakra szabadon mozgathatóan támaszkodnak. Maguk a támasztékok egy súllyal terhelt, forgathatóan ágyazott emelőre támaszkodnak, úgy hogy a himba és az ehhez tartozó részek súlya egyensúlyozva van és a dugattyúrudak végei lényegükben egyenes pályán mozognak. Az 1—3. ábra a találmány tárgyát képező hajtóművel fölszerelt kompresszor sémája, nevezetesen oldalnézetben az emelők részben valamely középállásban, részben a megnyúlt állásban és részben ezen túlhaladva láthatók. A 4. ábra szíjáttevés útján hajtott kompresszor oldalnézete, az 5. ábra ennek fölülnézete, végül a 6. ábra a 4. ábrán látható kompresszor elölnézete a 4. ábra jobboldala felőlnézve, mely ábrán a rajz érthetőbbé tétele czéljából csakis az elől fekvő csuklókat ábrázoltuk. (1) a gép alaplemeze, (2) és (3) az egyik, (4) és (5) a másik könyökemelője, (6) az ezeket a (7) és (8) könyökcsuklónál összekötő kapcsolórúd, mely esetleg több rúddal is helyettesíthető. A (2) és (4) emelők az (1) alaplemezhez a (9) és (10) csuklók útján csatlakoznak, míg a (3) és (4) eme-