28263. lajstromszámú szabadalom • Újítások síkszitákon

— 2 -a (9) forgattyúkorong egy vájatában úgy külső, mint belső oldalán folytonos és önműködő kenésnek van alávetve. Ezen ezélból a (18) födélben a (19) olajcsésze van kiképezve, melyből a (19) csatornán át bevezetett olaj úgy a belső fúrathoz, mint a golyócsapágynak külső fölületéhez folyik és innen megsűrűsödve, a forgattyúkorongban kiképezett (11) olajkamrába jut, melyből azt időről időre a (12) csatornán át el lehet vezetni. A födélnek és a (7) résznek alakja, a mint ez a rajzokban látható, akként van választva, hogy a por nem hatolhat be a csapágyba, miáltal annak melegen futása is megakadályoztatik. A (2) forgattyúcsapot előnyösen akként rendezzük el, hogy EZ, cl mint ez a 3. ábrában látható, a (9) forgattyúkorongon fölfekszik, a melybe ezen ezélból egy aczélból vagy más szilárd anyagból készült (20) alátét van behelyezve. Hogy ezen elrendezés által, a golyócsapággyal elérhető szabad beállíthatást ne akadályozzuk, ezen elrendezést előnyösen akként foganatosítjuk, hogy a forgattyúcsap alátétfölületén oldalt is kilenghessen. Ezt természetesen különböző módon érhetjük el, például, mint a 3. ábrában, egy görbületi felületnek a (20) alátétfölületen való kiképzése és egy csap alakjával bíró mozgó betétdarabnak a forgattyúcsapban való elrendezése által; lehet továbbá, mint a 4—6. ábrákban, a két rész egyikén egy kúpot, illetőleg egy vagy több (10) golyót és a másik részen megfelelő fölfekvési fölületet elrendezni. Ezen elrendezés, a mint ezt később fogjuk leírni, különösen arra alkalmas, hogy a síkszitát még üres járata közben is kiegyensúlyozhassuk. A forgattyúcsapnak a forgattyúkorongon való fölfekvése által egyrészt a szitaszekrény fölfüggesztési illetőleg tartószerkezeteinek tehermentesítését, másrészt a szitának nyugodt járását érjük el. Mivel azonban ezen elrendezésnél a síkszita szekrényének egész súlya a (6) csavarokra vitetik át, ajánlatos a (7) lemeznek a (3) lemezzel való összeköttetését a 7. ábrában bemutatott módon akként foganatosítani, hogy a (7) lemez a (25) karimával az összekötő lemezben kiképezett nyílás széle alá nyúljon, miáltal a szitaszekrény súlya a (25) karimára vitetik át. Hogy ezen elrendezésnél a (7) lemezt ki lehessen emelni, a (3) lemez nyílását nem készítjük köralakúra, hanem hosszúkásra és pedig akár négyszögletesen, akár pedig oválisán; a (7) lemezt ekkor a búvó lyukak födeléhez hasonlóan, egyszerű elforgatás által kiemelhetjük, ha a forgattyúcsaphoz vagy a golyócsapágyhoz akarunk jutni. Egy további újítás a hajtó tengely középső (22) csapjának kenésére vonatkozik. Mivel ezen csapágy egy rajta végigmenő fúrattal van ellátva, az olaj az eddigi elrendezéseknél ezen csapágyból, különösen annak bizonyos kopása után, kiömlött. Ennek megakadályozására a találmány szerint a (22) csapágynak alsó oldalához a (24) gyűrűt erősítjük meg, mely előnyösen egy szögvasból alkotott gyűrűnek egyik karimáját képezi és mely alatt a hajtó tengelyen eltolható, tetszőleges magasságban rögzíthető (23) csésze van elrendezve. Ezen csésze zsiradékkal megtöltve, a mennyire csak lehet, fölfelé tolatik és ezen magasságban szárnycsavarok segélyével vagy más módon megerősítettetik, úgy hogy a (24) gyűrű a csészében lévő zsiradékba merül. Ez által a vízzárakhoz hasonlóan ható zsíradékzár keletkezik, mely az olajnak kifolyását a (22) csapágyból megbízható módon megakadályozza. A találmány végre a síkszita kiegyensúlyozásának tökéletesítését is czélozz-a, mely czélnak elérésére külön eszközöket alkalmazunk a szita üzeme közben és annak nyugalmi állásában. Hogy a meg nem terhelt síkszitát az üzem előtt kiegyensúlyozzuk, a golyócsapágyat a (7) lemeznek eltávolítása után kiemeljük és ezen lemezt aztán a 4—5. ábrákban látható módon fölszereljük, minek megtörténtével a síkszitát teljesen kiegyensúlyozhatjuk, mivel a nehezebb oldal sülyed. Az ellenkező oldalon tetszőleges nehezítékeket, például ólom- vagy vaslemeze-