28252. lajstromszámú szabadalom • Szállítható tűzoltó és mentőkészülék

8. ábra a 7. ábrához tartozó oldalnézet, a 9. ábra a 7. ábrában fölrajzolt részeket összecsukott állapotban mutatja, a 10. ábra egy dobogó fölülnézete mindkét oldal felé fölhúzott hidakkal, a 11. ábra a 7. és 8. ábrához tartozó alaprajz, melyen a dobogók megerősítése látható, a 12. ábra a hosszú vezetékkel ellátott egyszerű dobogótartó részletraj Z Bi, ci 13. ábra egy összeállított dobogótartónak hasonló részletrajza, a 14. ábra pedig egy könnyen összecsukható és szállítható hídvázat tüntet föl, mely a kocsi alatt kellő számban vihető a veszedelem színhelyére. Egy széles nyomtávolságú, fémkerekekkel és erős kovácsolt vasból készült vázzal bíró kocsira az úgynevezett nürnbergi ollószerkezet van ágyazva, mely különféle ismert berendezéseknél is alkalmazást talál. Az ollók (a) ágainak alsó (b) végei a kocsivázon szilárd helyzettel bíró csuklókba vannak ágyazva (4. ábra), míg a legalsó ollónak másik (c) ága egy erős (d) csavarorsón, az (e) csavaranya segélyével, melyhez a (c) szár az (f) csukló segélyével van foglalva, vízszintes irányban be- és kihúzható, minek következtében ezen olló fölső tagjai fokozatosan fölemelhetők vagy lesülyeszthetők. A találmány tárgyának ezen részletei mindenesetre ismerteknek tekintendők. Az olló legmagasabb pontján egy dobogó van elrendezve, mely a berendezés alkalmazása szerint megfigyelő állomásul stb., valamint az ollóknak fölülről való kezelésére alkalmas szerkezetek fölvételére szolgálhat. Az (a) és (c) ollóágak hossza a jelen esetben úgy van megállapítva, hogy az ollók szétnyitott állapotában két egymás fölött fekvő ollópár csomópontjai a lakóházak szokásos emelet magasságába legyenek hozhatók, a hol az első emeletnek a földtől való valamivel nagyobb magassága a kocsi magassága, illetve a legalsó olló kezdőpontjának a földtől való távolsága által van kiegyenlítve. Az egymástól kellő távolságban elrendezett négy (g gl g2 g3) ollórendszert a (h hl) keresztrudak kötik egymással össze (5., 6. és 11. ábra), melyek közül (h) a középső, (hl) pedig a szélső csomópontokhoz tartozó keresztrudat képezi. Az egész együttvéve egy mozgékony rendszert alkot, a hol a két-két ollópár külső csomópontjaihoz tartozó (hl) keresztrudaltkal korláttal ellátott (i il i2) dobogók állnak kapcsolatban, melyek a ház egyes (k kl k2) emeleteivel való összeköttetések létesítésére szolgálnak. Az egész ollórendszer kinyújtása alkalmával az emelet magasságánál előforduló különbségek könnyen kiegyenlíthetők. A dobogók a 7—10. ábrák szerint négy darab négyszögletes részből állnak, melyeket egy középen fönmaradó keresztalakú hézag választ el egymástól. Két-két ilyen részt az (n nl) hídlemezek kötnek egymással össze (10. ábra), melyek egyik oldalukon megerősíthetők s az átellenes dobogórész fölszinén eltolhatók, úgy hogy szükség esetén a dobogók fölületének nagysága megváltoztatható, a nélkül, hogy nyílások maradnának, melyeken keresztül a megmentendő személyek a mélységbe eshetnének. Az egyes saroklemezek vájatokkal ellátott (1 11) tartógerendákra vannak erősítve (12. és 13. ábra), melyek kölcsönösen a kifelé meghosszabbított (hl) keresztrudak befogadására szolgálnak (7. ábra), a hol az (1) tartók az ollórendszerek baloldali, az (11) tartók pedig jobboldali csomópontjainak keresztrűdjaival vannak összefoglalva. Az (m) kengyelek szintén a dobogórészek vezetésére szolgálnak | (8. ábra), melyek sem föl nem emelhetők, j sem el nem tolhatók. A kocsi oldalsó részein helyet foglaló (n nl) hidak szintén más (o—o7) lemezekkel állnak csuklós kapcsolatban (10. ábra), melyek rendszerint a kocsi oldalfölületeire feküsznek (3. ábra), használatba vétel esetén azonban egyetlen mozdulat által mindnyájan kinyújthatok s külső végeikkel a különböző emeletek ab! lakpárkányaira fektethetők. Ha ezen (o— | o7) hídlemezek nem volnának elegendők a tűzben álló ház emeleteinek a kocsival való