28248. lajstromszámú szabadalom • Eljárás timföldhydrat, illetve káliumkloridnitrát és szulfát előállítására timsóból és alumínium érczekből
_ 2 -úgyszintén az a timsómennyiség is. mely valamely adott mennyiségű alumínium- és káliumklorid kettős sóval megbontható és végül az előállítható káliumklorid és aluminiumhidrát mennyisége is. A cserebomlásokból kitűnik továbbá, hogy jelen eljárásnál az oldatok káliumkloridtartalma fokozatosan növekedik, úgy hogy bepárologtatás nélkül melegen telített oldatokká lesznek és megfelelő időpontban az illető só, lehűtés útján kikristályosítható! A kiindulási anyag gyanánt szolgáló aluminium-káliumklorid kettős só tetszőleges módon állítható elő; pl. úgy, hogy káliumkloridot aluminiumkloriddal a képletben föltüntetett arányban elegyítünk, vagy pedig timsóoldatot klórkálczium oldattal kezelünk, vagy leuczitet illetve más alkalmas, savakkal megtámadható ásványt sósavval kezelünk. Az aluminium-káliumklorid kettős só helyett aluminium-káliumnitrát kettős sóból is kiindulhatunk. A cserebomlás ugyanaz, mint a fönti képletekben kifejeztük, úgyszintén az eljárás is, azzal a különbséggel, hogy káliumklorid helyett káliumnitrátot kapunk. Az ezen cserebomlások útján kapott káliumkloridot illetve nitrátot a sósav illetve salétromsav visszanyerése végett kénsavval kezelhetjük, miáltal kénsavas kálit kapunk. Az ismertetett eljárást, a nélkül, hogy szükséges volna először kristályos timsót előállítani, közvetlenül a leuczit vagy más aluminium-káliumérczek kénsavas oldatainak megbontására használhatjuk. Ha a fölhasznált ásvány káliumot nem tartalmaz, annak megbontását kombinálhatjuk valamely olyan ásvány megbontásával, mely káliumot tartalmaz, vagy pedig külön csakis aluminiumhidrátot készíthetünk. Például sósavval kezelt kaolinból vagy bauxitból aluminiumkloridoldatot kapunk, mely kalcziumkarbonáttal kezelve timföld hydrát csapadékot ad, míg klórkálczium oldatban marad. Ha a klórkalcziumoldathoz ugyanezen ásványoknak kénsavas oldatát öntjük kellő mennyiségben, kalcziumszulfát válik ki és az aluminiumkloridot visszanyerjük. Ha e helyett alunitoldatot vagy kénsavas leucitoldatot öntünk hozzá, hasonlóképen kalcziumszulfátcsapndékot kapunk, de az oldatban aluminium-káliumklorid kettős só marad, mely lehetővé teszi az eljárás folytatását oly módon, a hogy ezen leírás elején ismertettük. Az ásványoknak savakkal való megbontása mindig az elméleti mennyiségekkel szemben oldószerfölösleget igényel, miért is a kapott oldatok mindig többé-kevésbé savanyúak. A sósav okozta savanyúság az eljárás alkalmazását nem hátráltatja, míg ellenben a kénsavokozta savanyúság azzal a hátránnyal járhatna, hogy kénytelenek lehetnénk túlságos mennyiségű kalcziutnszulfátot előállítani, miért czélszerűnek mutatkozliatik a szabad kénsavnak kicsapása az említett kénsavas oldatokból akképen, hogy erre a czélra kellő mennyiségű ólomkloridot alkalmazunk. Ily módon ólomszulfát képződik, mely rögtön leülepszik és az oldat sósavas oldattá alakul át. Az ólomszulfátot azután melegen (kb. 60° C.-nál) sósavval kezelhetjük és így az előbb alkalmazott ólomkloridot, ezzel együtt pedig az oldatban levő szabad kénsavat is visszanyerhetjük éspedig a következő képlet szerint: PbSO + 2HC1 PbCi2 + H2 SCK A jelen eljárás szerint előállított timföld néha vasat és kovasavat tartalmaz. Meg tisztíthatjuk azonban akképen, hogy kálilúgban föloldjuk, a káliumaluminat oldatot leöntjük és ezen oldatból a tiszta timföldet ismert módokon kicsapjuk pl. úgy, hogy szénsavanhidridet vezetünk be vagy timföldhidrát fölösleget adunk hozzá. A szükséges marókálit előállíthatjuk azáltal, hogy káliumszulfátot mészhidráttal kezelünk a következő egyenlet szerint: K2 S04 -f Ca(OH)2 = 2KOH -f CaSO. Mindezekből minden szakértő előtt világos, hogy jelen eljárással timsót és savakkal megtámadható kálium-aluminium-érczeket megbonthatunk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás aluminiumhydrát kiesapására kalcziumkarbonát segítségével, jellemezve
