28211. lajstromszámú szabadalom • Rácstartó

— 2 — horgonyozva. A diagonálisok között (k) t üregek keletkeznek, míg a diagonálisok j külső fölületein a (h) csatornák vannak ki- j képezve, melyek az (a) fölső övezet függélyes oldalfölületein kiképezett (i) üregekbe torkollanak (3. és 4. ábra). Ha több ily rácstartót födémmé vagy padlóvá egyesítünk, azok függélyes oldalfalai akként fekszenek egymás mellett, hogy a szomszédos rácstartók diagonálisai födjék egymást, a diagonálisoknak az ütköző hézagokban egymással szemben kerülő (h) csatornái pedig egy-egy zárt keresztszelvényű csatornát képezzenek. Ezekbe a zárt keresztszelvényű csatornákba az (i) üregeken át valamely kötőanyagot (például czementet) öntünk, miáltal a rácstartók egymással kapcsolódnak. Hogy a vakolat biztosan tapadjon, az övezetek oldalélei részben le vannak rézsülve (6. ábra). Mikor a rácstartókat födémek, padlók, vagy falak építésére használjuk, annak következtében, hogy a rácstartók diagonálisai födik egymást, a jelzett szerkezeteken csatornák nyúlnak végig. Ezek a födémek, padlók és falak ezért egyúttal a fűtés és szellőztetés czéljaira is használhatók, minthogy a szükségletnek megfelelően megfelelő hőmérsékletű levegőt vezethetünk át eme csatornákon. A 7. ábrán látható kiviteli alaknál nyomásra igénybevett (1) függélyesek és húzásra igénybe vett (f) diagonálisok láthatók, melyek az (a) fölső és (b) alsó övezettel össze vannak kötve. Az (f) és (e) vonórudak ép oly módon vannak egymással kapcsolva, mint az 1—6. ábrán. Ugyanez az eset áll a 8. ábrán látható kiviteli alaknál, melynél a húzásra és nyomásra igénybevett (c d) átlók keresztezik egymást. A 9. ábra hosszmetszetben boltozott rácstartót ábrázol, melynél az átlók az 1—6. ábrán látható módon vannak elrendezve. A 10. és 11. ábra egy függélyesen álló rácstartóból alkotott oszlopot mutat be oldalnézetben és hosszmetszetben, melynél a függélyes (m) és (n) övezetekbe egymással az övezeteket összekötő (q) diagonálisokba és (s) vízszintesekbe ágyazott (r) vonórudak útján összekötött (o p) vonórudak vannak ágyazva. A 12. ábrán függélyesen álló (x) rácstartókból képezett fal látható, a falban kiképezett (v) ajtónyílást fölül a rácstartószerűen kiképezett (metszetben ábrázolt) (z) gerenda határolja. A 13. ábra hosszmetszet a 14. ábra C—C vonala szerint, a 14. ábra pedig a 15. ábrán az ugyancsak a 14. ábra D—D vonala szerint metszve ábrázolt, két egymáshoz csatlakozó rácstartó kapcsolásának fölülnézete. A két homlokvégével érintkező rácstartó (g) és (e) rúdja a rácstartókból kinyúlik és végén oly módon van (t) horoggá meghajlítva, hogy a két egymással szemben álló rúd horgának nyílása ellentétes helyzetben legyen. A (g) és (e) rudak (t) horgai egymás fölött foglalnak helyet és két függélyes (u) bádog megy azokon át, melyek az (e) rúd alatt ellenkező irány felé vannak lehajlítva. Az (u) bádogokat a szemben fekvő horgok körülfogják, minek következtében a bádogok a két rácstartót összefogják. A rácstartók homlokvégei között lévő közöket valamely kötőanyag (például beton) tölti ki, az (u) bádogok alsó, vízszintes síkba lehajlított végei pedig a fölülről betöltött kötőanyag lehullását gátolják meg. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eácstartó építési czélokra, jellemezve az által, hogy a tartó műkőből készül és hogy annak összes húzásra igénybe vett átlóiba és függélyeseibe húzásra igénybe vett rudak vannak ágyazva, ezek pedig a csomópontokban az övezetekbe ágyazott fémrudakhoz csatlakoznak, úgy hogy a tartó terhelésénél a szomszédos rudakban föllépő igénybevételek kiegyenlíttetnek. 2. Az 1. alatt védett rácstartó egy kiviteli alakja, az által jellemezve, hogy az oszlop gyanánt van kiképezve. (1 rajzlap melléklettel.) Fiius i.es^vén*tjírsí.sAg htohdAji SUDAPBBTVx