28198. lajstromszámú szabadalom • Ívlámpa
fölfelé áramlanak, az üvegharangban ezáltal bizonyos fokú vákuumot létesítenek, a hova a (28) fúratokon átnyomúl be a friss levegő. A meleg levegő és az égési termékek az (1 és 2) lemez közötti térbe jutnak, melyet egy (29) köpeny zár körül, miáltal egy kamra képződik, mely a (20) csöveken át közlekedik a külső atmoszférikus levegővel. Ezáltal erőteljes légkeringés jön létre, mely egyrészt meggátolja a fényív lobogását, másrészt meg létrehozza a füstnek és a szilárd égési termékeknek eltávolodását, melyek a világítás alatt esetleg képződnének. Ha ezen égési termékeknek és a füstnek a szabad levegőbe való jutását meg akarjuk akadályozni, akkor az (1 és 2) I lemezek közötti kamrát (30) szűrő-szitákkal látjuk el, melyek a fönt említett tisztátlanságokat a kamrában visszatartják. Hogy a teleszkopszerü berendezést az állandó fényív létrehozására leghathatósabban érvényesítsük, a fölső (31) elektródát a (12) cső kúpos (13) részéhez viszonyítva úgy állítjuk be, hogy mindkettőnek vége egy és ugyanazon síkban legyen. Ez könnyen létrehozható a (12) csőnek a (32) csavar segélyével a (15) rúdon való beállítása által. Legjobb olyan elektródákat alkalmazni, melyek vagy csupán mágneses vasoxydból, vagy pedig ennek mint alapanyagnak más anyagokkal, például magnéziummal, (magnéziumoxyddal MgO), bórsavas sókkal, (Na2 B4 07 bórsavas nátronnal), mésszel, (CaO kalcziumoxyddal), timfölddel ('A 12 03 aluminiumoxyddal), vagy más hasonlóval való keverékéből készülnek. Ha az elektródák az eddigi szokás szerint szénből készülnek, akkor maga a fényív aránylag gyönge intenzitású és a fény legnagyobb része apozitiv szén világító kráteréből származik. Ha azonban az egyik elektróda vagy mindkettő részben vagy egészen szén helyett mágnesvasból (Fe8 04 ) készült, akkor a kísérletek az ívnek egész különleges össztételét tanúsították. Ahelyett, hogy a fény létrehozásánál ez lenne a kisebb jelentőségű tényező, intenzív világító-képességet mutat és előnyös fehér fényt ad, melynek spektruma a vaséval megegyezik. Ha mindkét elektróda mágnéziumból készül, akkor a sarkok megválasztása közömbös. Ha azonban az egyik elektróda szénből vagy más a mágnes-vastól különböző anyagból készül, akkor a sarkokat úgy kell megválasztani, hogy a mágnesvas-elektroda legyen a negatív sarok. Ha egy ilyen esetnél a sarkokat egymással fölcseréljük, hogy a mágnesvas-elektroda legyen a positív sarok és a szénelektroda a negatív sarok, akkor a fényív előbbi, fönnt leírt természetével ellentétben sötét és sárgás fényű lesz, míg a spektrum ezen körülmények mellett széles nátrium- és potasselvonalakat mutat, melyek ezen anyagoknak mint tisztátlan-I Ságoknak jelenlétét tanúsítják. A mágnesvasnak ívlámpák elektródáihoz való fölhasználása azonban nemcsak a fényfejlesztésre vonatkozólag jár az említett eredménnyel, de még azon előnyt is nyújtja, hogy ezek sokkal kevésbbé fogynak, mint a szénelektródák. Amellett ezen elektródák hatását bizonyos alkatrészeknek, mint például mágnéziumnak, mésznek, agyagnak, stb.-nek hozzákeverése által lényegesen fokozhatjuk és ezen elektródák készítésénél oly megfelelő kötőanyagot alkalmazhatunk, mely azoknak könnyű formálását teszi lehetővé. Minthogy ezen elektródák igen keveset fogynak, igen ritkán kell a fölső elektródát a (12) csőhöz viszonyítva beállítani és tényleg lehetséges, hogy a fölső elektróda ahelyett, hogy fogyna, még meghosszabbodik. A leírt lámpánál az elektródák a (16) szolenoiddal mellékvezetékben vannak és series-ellenállással vannak ellátva, hogy az ív állandóvá tétessék. Ezen (21) szeriesellenállás elszigetelve van a (20) légvezetőcsövek körűi elrendezve és ezeknek fölmelegítése folytán a légáramot erősbbíti. A leírt mellékzárlatos lámpának azon előnye van, hogy az elektródák egymást nem érintik, ha az áram megszakad. Ezáltal ki van kerülve annak lehetősége, hogy a különböző anyagokból álló, egymást érintő meleg elektródák egymáshoz tapadjanak. Ha ilyen elektródákat alkalmazunk a közönséges series-szabályozó-mágnessel ellátott lámpáknál, akkor oly berendezést is kell
