28114. lajstromszámú szabadalom • Csatorna elektromos vezetékekhez

- 2 Hogy két összeillő csatornatömb között szoros összeköttetést létesítsünk, az (a) és (b) gyűrűket akként rendezzük el, hogy ezek egymásba fogódzhassanak és hogy az egyik a másik fölé feküdjék, nevezetesen hogy az (a) gyűrű külső vége az egyik henger (e) nyelve fölé, a (b) gyűrű külső vége pedig a másik csatorna (f) nyelve fölé feküdjék. Két egymással ily módon érintkező csatornatöinb között egy gyűrűalakú üreges tér marad fönn, melyet ólommal vagy valamely más fémmel vagy fémötvözettel öntünk ki, úgy hogy a kiöntésnél képződő gyűrű az (a) és (b) gyűrűk között vezető összeköttetést létesítsen. Hogy a fémmel való kiöntést végezhessük, a (b) gyűrűt egy megfelelő öntő nyílással látjuk el, melyet akként rendezünk el, hogy az a csatorna fektetése után a (b) gyűrű fölső oldalán feküdjék. Hogy az (a) és (b) gyűrűk között lehetőleg benső összeköttetést létesítsünk, és hogy a kiöntésre használt fém jobban rögzíttessék, az (a) és (b) gyűrűk megfelelő fölűleteit — mint azt a 2. ábrán (h)-nál látjuk — hullámosan képezzük ki. A 3. ábrán látható kiviteli alaknál az ütköző hézagban a vezető kapcsolat oly módon létesül, hogy az (a) és (b) gyűrűket szorosan egymásra húzzuk. Ez esetben az (a) és (b) gyűrűket oly módon kell leesztergályozni, hogy a két gyűrű között szoros érintkezés legyen. Az (a) ós (b) gyűrűket csavarmenetekkel is elláthatjuk, úgy hogy a két csatornatömböt egymással a gyűrűk egymásba csavarásával egyesítjük. A két csatorna ütköző hézagában czélszerűen egy-egy alkalmas anyagból készült (i) gyűrűt iktatunk közbe. Az ily módon fektetett csatorna, melynek fémes részei [a (d) fonadék vagy háló és az (a) és (b) gyűrűk] egymással benső vezető összeköttetésben állanak, a kóboráramokat fölveszi és tovább vezeti. Ha oly csatornát fektetünk le, melynek két vagy több ürege van, akkor az egyes tömbök magvát képező (d) fonadékot vagy hálót S, vagy 8-as alakban hajlítjuk (lásd 4. ábrát), úgy hogy a fonadék az egyes C3atornaiiregpket körülfogja. A (d) fonadékot vagy hálót itt is az előbb leírt módhoz hasonlóan kötjük össze az (a) és (b) végrészekkel, melyeknek alakja a csatorna alakjához alkalmazkodik. Az egyes csatornaüregek egyik végét egy nyelvvel látjuk el, másik végét pedig egy ennek megfelelő kivágással ; az így kiképezett csatornatömbök az összeillesztésnél egymásba kapcsolódnak és ily módon az egyes csatornaüregek pontos összeillését is biztosítják. A (d) fonadék vagy háló és az (a) és (b) végrészek, valamint az egyes csatornatömbök között a jó vezetőösszeköttetést az előbb leírt módhoz hasonló módon létesítjük. Az 5. és 6. ábrán látható U-alakú csatornatömbnél a (d) fonadékot vagy hálót az (n) és (b) végrészekkel ugyancsak jó fémes érintkezésbe hozzuk és pedig az (a) és (b) részek megfelelő fúratain áthúzott és a (d) fonadékkal vagj hálóval összefonott (y) drót segélyével. Az ily módon a fonadékból és a fémes végrészekből képezett magot ismét egy megfelelő formába fektetjük és czemeuthabarccsal vagy hasonló anyaggal öntjük körül, úgy azonban, hogy az (a) végrész az ágyazó anyagból kiálljon és így a szomszédos csatornatömbnek ebbe beágyazott (b) végrészével jó vezető összeköttetésbelegyen hozható. A kóboráramokat tehát is fölveheti a tömbökbe fektetett fém és azokat az egész csatornán végig vezetheti. A csatornatömbök, illetve a csatorna befödésére és az ebbe befektetett vezetékeknek a kóboráramok ellen történő további megvédésére (p) lemezek szolgálnak. Ezeket ugyancsak egy beágyazott (q) fonadékkal vagy hálóval látjuk el, melyet a (z) drótok útján a (p) lemezbe ágyazott n-alakú (1) fémbordákon erősítünk meg. Ezek a (p) lemezek (2) száraik útján az (a) és (b) részekkel fémes (jó vezető) összeköttetésbe lépnek, mely utóbbiak a (p) lemezek (2) szárainak megfelelő helyein (3)-nál kétszeresen hajlanak meg szög alatt (lásd 5. és 6. ábrát). A csupasz (3) fémrészek a csatornatömbök külső fölületén fekszenek. A 7. és 8. ábrán látható kiviteli alaknál nem alkalmazunk külön csatornafödő lerne-