28099. lajstromszámú szabadalom • Betörés ellen biztosító zár
rekesztő ismét eredeti helyzetébe térhet vissza. A második foganatosítási alakjában (2. ábra) ugyanis a (2) kulcslyukrekesztő a csekély (10) bevágással van ellátva, mely a (11) peczekbe kapaszkodik, mely utóbbi a zárfenékhez van erősítve. Ha tehát ezen utóbbi elrendezés mellett az álkulcs a szükségesnél kevésbbé mozgatja el a kulcslyukrekesztőt vagy pedig egyáltalában nem érinti, úgy a zárnyelv megakasztva marad, ha pedig a Kelleténél jobban emeli meg a kulcslyukrekesztőt, ez utóbbi az álkulcsot megfogja és nem engedi többé a zárból kivenni. A kulcslyukrekesztő elmozgását kontaktus zárására vagy megszakítására (aszerint amint működő vagy pihenő áramot használunk) is fölhasználhatjuk, mely közvetlenül vagy relais közvetítésével a kontaktus által befolyásolt áramkörbe kapcsolt jelzőcsengőt hozhat működésbe. A rajzban föltiintetett foganatosítási alaknál a (12, 13) kontaktusok a kulcslyukrekesztőre és a (4) akasztókilincsre szigetelő közbetétek alkalmazása mellett vannak erősítve, azonban természetesen más módon is rendezhetők el. Ha a zárba beakadt álkulcsot abból el akarjuk távolítani és a zárat eredeti állapotába akarjuk visszahelyezni, úgy a (14) csapján forgó (15) kart kell elforgatnunk, mely a (4) akasztókilincsbe ütközik és ezt a (3) akasztófogazásból kiemeli, mire a kulcslyukrekesztő rúgó hatására eredeti helyzetébe tér vissza és a kulcslyukat ismét szabaddá teszi. A (15) kar elforgatása oly módon történik, hogy a (14) csappal szemben lyukat fúrunk az ajtóban (e csap helyét persze pontosan kell ismerni), mire ezen fúrt lyukon és a zár födelének megfelelő furatán keresztül csavarhúzóval a zárba hatolunk. A csavarhúzót ezután a (14) csap (16) bevágásába illesztjük és így a (1.5) kart a csavarhúzó segélyével könnyűséggel elforgathatjuk. A zár helyreállítása után az ajtóba fúrt lyukat ösmert módon betapasztjuk és az ajtó többi részével egyenlően befestjük úgy, hogy a lyuk helyét ne lehessen észrevenni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Betörés ellen biztosító zár, jellemezve azáltal, hogy tetszőleges zárszerkezet szokásos rekesztőin kívül az előbbiekhez hasonló, azonban még egy a kulcslyuk elfödésére szolgáló rekesztőt rendezünk el, mely rendes körülmények között a zárnyelvet nem tartja megakasztva és mely akasztókilincscsel együttműködő akasztófogazással van ellátva úgy, hogy ha idegen kulccsal kiséreltetik meg a zár fölnyitása, a kulcslyukrekesztő elmozdíttatik és a kulcslyukat elfödi, mimellett az akasztófogazásba kapaszkodó akasztókilincs a kulcslyukrekesztő visszamozgatását megakadályozza. 2. Az 1. alatt igényelt zár foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy a kulcslyukrekesztő nyúlvánnyal van ellátva, mely a zárnyelv egy kivágásába hatol vagy fordítva, a zárnyelv van egy nyúlvánnyal ellátva, mely a kulcslyukrekesztő kivágásába hatol, amint a kulcslyukrekesztő annyira elmozgattatott, hogy az akasztófogazás annak visszamozgását megakadályozza. 3. Az 1. és 2. alatt igényelt szerkezet foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy a kulcslyukrekesztő is kapcsolódik a zárnyelvvel, azonban csak annyira, hogy a kulcslyukrekesztőnek már oly csekély elmozgatása, mely az akasztófogazását nem hozza működésbe, a kapcsolatot megszünteti. 4. Az 1—3. alatt igényelt zár foganatosítási alakja, jellemezve az akasztókilincsre működő elforgatható kar által, mely forgási tengelyének megfelelő részén csavarhúzó befogadására alkalmas bevágással van ellátva és hogy a zárfödél ezen bevágással szemközt fekvő részén fúrattal bír, melyen keresztül csavarhúzó segélyével a kar elforgatását eszközölhetjük. 5. Az 1—4. alatt igényelt szerkezetek foganatosítási alakjai, jellemezve azáltal, hogy a kulcslyukrekesztőn elektromos kontaktus van alkalmazva, mely egy tetszőleges helyen elrendezett kontaktussal úgy működik együtt, hogy a kulcslyuk, rekesztőnek a 3. alatt említe tt elmozga-
