28080. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vasúti kocsikapcsoló

— i — zonyos szög alatt elforgatható. Az (1) horog az (5) mellgerendának egy megfelelő kivágásán át kinyúlik a kocsi homlokoldalán és leforgatás által a szemben fekvő kocsi homlokoldalából kiálló (6) kapocsba beakasztható. Minden kocsi mindkét homlokoldalán egy-egy (1) horog ós (6) kapocs úgy van elrendezve, hogy a kocsik egymáshoz tolása alkalmával a horoggal a másik kocsinak kapcsa és a kapoccsal a másik kocsinak horga jut szembe, mi által tulajdonképen kettős kapcsolat jön létre. A (4) tengely az (1) horogtól jobbra és balra egy-egy (7 és 8) horonnyal van ellátva (2., 3. és 4. ábra) és míg az egyik (7) horonyba a mellgerendához erősített (9) feszítőrúgó fekszik, addig a másik (8) horonyba az (l) horog föltámasztása alkalmával (lásd a 3. ábrán) a (10) rúgó által feszített és kétkarú emeltyű alakjára kiképezett (11) kilincs ugrik be. A (4) tengely a kocsi egész szélességén végig ér és két oldalt kinyúlva végein egy-egy prizmatikus (12) csapot hord, a melyre a horog föltámasztására szolgáló (13) kulcs helyezhető (lásd az 1. ábrán). Az (l) horgot föltámasztott helyzetében tartó (11) kilincs alsó karja egy (14) ütközővel van csuklósan összekötve, mely az (5) mellgerenda megfelelő kivágásán kinyúlik és a másik kocsi (6) kapcsának tenyéralakú (1.5) nyúlványával szemben foglal helyet. A (6) kapocs a kocsi (16) vonórúdjával áll kapcsolatban ós pedig nem mereven, hanem egy közbeigtatott (17) tekercsrúgó közvetítésével (1. ábra). Maga a (16) vonórúd két külön részből áll, melyek a kocsi hossztengelyének két ellenkező oldalán vaunak elrendezve és egymással, illetőleg a (18) középtartóval a következő módon vannak összekötve. A (16) vonórúdnak belső vége, mely a (18) tartóra erősített vezetéken átnyúlik, csavarmenetekkel van ellátva és ezen csavarmenetekre egy csavarmenetes furattal ellátott (19) csigakerék van ráhajtva. A (19) csigakerék a (18) tartóban lévő vezetékhez támaszkodik, mi által képes a vonórúdon átvitt erőt fölfogni. A (19) csigakerék egy fölötte lévő (20) csiga segélyével elforgat' ható a vonórúd meghúzása vagy utáneresztése czéljából. A (20) csiga két oldalt meg van hosszabbítva, a kocsialvázba van ágyazva és a kocsi oldalain kinyúló végein a (4) tengelyhez hasonlóan egy-egy prizmatikus (21) csapot hord. A (4) tengelynek a kocsi oldalán kinyúló végeire egy-egy (22) kilincskerék van erősítve, a melybe a kocsi oldalára elforgathatóan erősített (23) záró kilincs beakasztható (lásd az 5. ábrán). A 6. ábrán föltüntetett kiviteli alak abban különbözik a 2. és 3. ábrán láthatótól, hogy itt a (11) föltámasztókilincsnek nem fölső karjára hat a (10) lapos rúgó, hanem annak alsó karját nyomja előre a (24) csavarrúgó, mely a (14) ütközőnek orsóalakú nyúlványára van helyezve és ezen nyúlványnak (25) vezetékére támaszkodik. Az önműködő kocsikapcsoló működése a következő : Kikapcsolás czéljából a (4) tengelyt a (13) kulcs segélyével úgy forgatjuk el, hogy a rajta lévő (1) horog fölemelkedjék. Ekkor a (10), illetőleg (14) rúgó által feszített (11) j kilincs beugrik a tengelynek (8) hornyába és . fölpeczkeli az (1) horgot (3. és 6. ábra), míg a (7) horonyba fekvő (9) feszítőrúgó a horony elforgása következtében megfeszül (4. ábra). Ha most ezen kikapcsolt kocsi egy másik kocsival összeütközik, akkor első sorban a (6) kapcsoknak tenyérszerű (15) nyúlványai érik a szemben lévő (14) ütközőket és ezeknek hátranyomása által kiakasztják a (11) kilincseket a tengelyek (8) hornyaiból. Az ily módon szabaddá lett tengelyeket a (9) feszítőrúgók visszaforgatják eredeti állásukba, mi által az (1) horgok lefordulnak és bekapcsolódnak az alattuk lévő (6) kapcsokba. Ezután ugyancsak a (13) kulcs segélyével a vonórudakat a (20) csigák elforgatása által annyira meghúzzuk, hogy a kocsiütközők egymást érjék. Ha tolatás alkalmával a kocsikapcsolónak magától való működését megakarjuk akadályozni, akkor a (4) tengely végén lévő (22) kilincskerékbe beakasztjuk a (23) zárókilincset, mi által az (1) horog összeütközés