28044. lajstromszámú szabadalom • Önműködő fék

— 2 — mérője. A (y' v') tekercsrugók egyikének a dob fölső oldalán kinyúló vége egy (i') kar­ral kapcsolódik, mely a (b) tengely közelé­ben forgathatóan ágyazott vízszintes (u') tengelyen ül szilárdan. A másik tekercs­rúgónak a dob alsó oldalán kinyúló vége pedig egy szintén az (u') tengelyen szilár­dan ülő (w') emelőkarral kapcsolódik. A jármű másik (a) tengelyére a leírttal teljesen azonos berendezésű fékező szerke­zet van szerelve s a rajzon a két szerkezet azonos részeinek jelzésére egyenlő betűk szolgálnak. A két szerkezet a következő módon van egymással kapcsolatba hozva. A függélyes (m') tengelyen két (p' és q') kar ül szilárdan, melyek közül a (q') kart egy (s') rúd az (a) tengelyt fékező szerke­zethez tartozó, forgathatóan ágyazott víz­szintes (uO tengelyre szilárdan ékelt (t) kar­ral köti össze, míg az (m') tengelynek meg­felelő (m) tengely (q) karjához csatlakozó (s) rúd a (t') karral van összekapcsolva. A (p') kar egy rudazat segélyével, melyből a rajzon csak az (r') rúd van föltüntetve, a jármű végén ismert módon forgathatóan ágyazott fékorsóval áll összeköttetésben. Ugyanezen czélra a jármű másik végén a megfelelő (p) karhoz csatlakozó (r) rúd szolgál. A fék működési módja a következő: Föltéve, hogy a jármű a nyilak által föl­tüntetett irányban halad s a jármű egyike például a rajzon bal felől eső homlokvégé­ről, a fékező orsó forgatása által, a hozzá tartozó (r) rúdra húzás gyakoroltatik, a bal­oldali (m) tengely az óramutató mozgásának irányában kissé elfordul, minek következté­ben a hozzátartozó két (g) gyűrű az (a) tengely (f) dörzskúpjait a (d) dobbal kap­csolatba hozza. Ennek folytán a dobra for­gató nyomaték fejtetik ki, mely a föltéte­lezett haladási iránynál a dobot fékező tekercsrúgónak azon végét, mely a jármű (a) tengelyének szomszédságában fekvő (t) karral kapcsolódik, húzás által megfeszíti, amikor is ezen húzási feszültség következ­tében a jármű ellenkező végén elrendezett (ml) tengely a hozzátartozó (sl) rúd közve­títésével az óramutató mozgásának irányá­ban szintén elforgattatik, úgy hogy a (b) tengely (fl) dörzskúpjai a hozzájuk tartozó (dl) dobbal kapcsolatba hozatnak. A dobra ekkor kifejtett forgató nyomaték folytán, az ezen dobot a föltételezett menetiránynál fékező tekercsrúgónak azon vége, mely a jármű (b) tengelyével szomszédos (tl) karral kapcsolódik, húzási feszültség létesül, mely a megfelelő (s) rúd közvetítésével az (f) dörzskúpokat erősebben hozzászorítja a jármű (a) tengelyének (d) dobjához, illetve növeli a fékező tekercsrúgónak a szomszé­dos (b) karral kapcsolódó végén uralkodó húzási feszültséget, minek következtében ismét a (b) járműtengely (dl) dobjának for­gató nyomatéka növekedik stb, ahol az illető tekercsrugók húzási feszültsége min­dig a megfelelő dob forgató nyomatékával együtt növekedik, míg csak a jármű meg nem áll. Megjegyzendő, hogy a fékezendő jármű eleven ereje legnagyobb részben már az (e és f), illetve (el és fl) kúpok közötti csúszó súrlódás által fölemésztetik, míg a (d, dl) dobok és a fékező (v, vl) tekercs­rugók között csak jelentéktelen mérvben lép föl csúszó súrlódás. Sőt inkább helye­sen megválasztott méreteknél a dobok a tekercsrugók által rögzítve maradnak s a dörzskúpok közötti súrlódási nyomást a dobokra gyakorolt forgató nyomaték létesíti, illetve kiegészíti. Ez által a fékező tekercs­rugók kopása lehetőleg elkeriiltetik, a kopás­nak leginkább kitett, két részre osztott dörzs­kúpok pedig könnyen helyettesíthetők. A dörzskúpokat az (o, ol) visszahúzó rugók azonnal szétkapcsolják egymástól, mihelyt a jármú megállítása után az (m, ml) ten­gelyekre sem a tekercsrugók végei, sem az (r, rl) húzórudak nem fejtenek ki forgató nyomatékot. A nyilakkal ellentétes irányú menetnél először a (w, wl) karokkal kapcsolatban álló tekercsrugók jönnek működésbe és pedig ugyanolyan módon, mint föntebb leíratott. A fék a járműnek bármelyik végéről mű­ködésbe hozható. A föltüntetett alaknál a találmány tárgya egy vasúti kocsival van kapcsolatba hozva, azonban könnyen belátható, hogy ezen fék

Next

/
Oldalképek
Tartalom