27974. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet tükör- és képkeretek befogására

— 2 — rfien derékszögű háromszögalakú (10) talplemezből állanak, mely a derékszög szárai mentén erős (11) pofákkal van ellátva; ez utóbbiak azonban nem érnek egészen a derékszög csúcsáig, hanem a sarkot szabadon hagyják, úgy hogy elegendő hely van a (12) peczkek beverésére, a mint ez például a 2. ábrán, a baloldali alsó saroknál látható. A (9) szorító pofáknak az (5) karok alámetszett (13) hornyaiban való vezetésére azok (14) hengerekkel vagy csigákkal vannak ellátva, melyeknek két vége (15) és (16 ) tárcsák gyanánt van kiképezve. A fölső (16) tárcsa a (9) szorító pofák (10) talplemezének fölületébe szorosan be van ágyazva, míg az alsó (15) tárcsa az (5) karok alámetszett (13) hornyába tolható be. A (14) hengerek vagy csigák továbbá egy (18) hasítékkal bírnak, mely kifelé néző oldalán szűkebb, mint a másik oldalon és fölső szélével egy (19) záró fogat alkot. A (9) pofák a (14) csigák vagy hengerek körül tetszőlegesen elforgathatok, úgy hogy a (9) pofák az (5) karok bármely állásának megfelelően egy derékszögű négyszög vagy négyzet sarkaira pontosan beállíthatók. A (9) pofák megszorítására a (3) tokban kényszermozgásúlag vezetett (4) szorító csavar szolgál (a rajzban például egy (20) négyszögletes nyúlvány segélyével történik a vezetés), mely fölső végén egy levehető (21) kézi kereket vagy forgattyút hord és alsó végén alkalmas módon (22) húzó lánczokkal van összekötve (a rajzon például egy csavaranya a láncz végeinek beakasztására szolgáló négy füllel szolgál ezen összeköttetésre). A (22) lánczok a (23) fogazott rudak belső végeivel vannak összekötve és (24) csigákon vezettetnek, melyek a (3) tok (25) hasítékaiba vannak ágyazva. A (23) rudak a (13) hornyok fölső részében az (5) karokba vannak ágyazva, a hornyokat elzáró (26) lemezekben vezettetnek és a (13) hornyok külső végében a (27) rugók által fölfelé nyomatnak. Belső végükön a (23) rudak (28) spirálrúgókat hordanak, melyek azokat folytonosan kifelé nyomják. A (23) rudak fogazása befelé irányul. Ha 1 most egy (9) szorító pofát (14) hengerével, illetőleg ennek (18) hasítékával a (23) rúdra és (15) tárcsájával a (13) horonyba betolunk, a (27) rúgó hatása folytán a (23) .rúd fölfelé szoríttatik, úgy hogy a (9) szorító pofa könnyen befelé tolható, kifelé azonban nem, miután a (14) hengernek a (23) rúd fölső oldalán csúszó (19) záró foga a (29) fogazásba becsappan és így a (9) szorító pofa kifelé tolását meggátolja. E fogazás megfelel az (5) karok fölső oldalán elrendezett léptéknek, mely a szokásos keretméretek szerint van választva, úgy hogy tehát a szorító pofák pontosan beállíthatók az illető méretre, miközben az (5) karok az illető keretnek megfelelő négyszög átlóit alkotják. Ha tehát a (9) szorító pofák be vannak állítva, az előkészített keretrészek behelyezhetők, mire az (5) karok megfelelő elforgatásával ezeket előbb összeillesztjük és azután a (21) kézi kerék forgatásával a (4) csavart meghúzzuk, mikor is ez fölfelé tolódik, a (22) lánczokat és ezekkel a (23) rudakat is a rögzített szorító pofákkal és az ezekbe behelyezett keretrészekkel együtt befelé húzza. Miután a (9) szorító pofák elmozgása a keret átlóinak metszési pontja irányában történik, a keretrészek egymáshoz szorulnak a nélkül, hogy a keret alakját megváltoztathatná. Ha ki akarjuk venni a keretet, a (4) szorító csavart meglazítjuk, a (23) rudak külső végét lenyomjuk, a (9) szorító pofákat visszatoljuk és azután — kisebb kereteknél szükség esetén a (21) kézi kerék leemelése után — a keretet a befogó szerkezetből kiemeljük. A leírt befogó szerkezetet főkép az jellemzi, hogy tetszőleges nagyságú és alakú kereteknek megfelelően beállítható és hogy a keretek beszorítása alkalmával a húzás, illetőleg nyomás egy pont felé, tudniillik a befogó szerkezet középpontja felé irányul. SZABADALMI IGÉNY. Szerkezet tükör és képkeretek befogására, az által jellemezve, hogy az (1) állványon (kereten) szilárd (6) forgási csap