27950. lajstromszámú szabadalom • Változó légnyomást jelző barometer

* kafc megállapíthatjuk, a vízszintes (b) csőnek pontos beállíthatására a (j) falemezre még egy libella s kívánt esetben más mérő eszköz is lehet fölszerelve. Az (a b) csőnek mindkét ága fokbeosztással van ellátva, s könnyen belátható, hogy a higanyoszlop mindkét meniskusának mindkét csövön ugyanazt az állást kell jeleznie, vagyis, ha például az (a) cső 750 mm. nyomást jelöl, a (b) csőágban lévő higanyoszlop meniskusának ugyanazon osztásponton, vagyis 750 mm.-re kell beállania. Ha az (a b) csőágak ugyanazon átmérővel bírnak, úgy a fokbeosztást mindkét csőágra milliméterekben visszük föl. Hogy azonban a (b) csőág lehetőleg rövidebb legyen, ennek átmérőjét növelhetnők, miáltal a fokközök kisebbednek. Ezen elrendezésnek azonban azon hátránya van, hogy ez esetben a leolvasás a (b) csőágról nem oly pontos és biztos. Ezért czélszerű, ha a vízszintes (b) csőágnak lehetőleg kis átmérőt adunk, miáltal nagyobb fokközöket kapunk és a légnyomást esetleg aloisztáspontokon is leolvashatjuk. Ez azonban a (b) csőágat túlságosan megnyújtaná, a mi különösen szállítható készülékeknél czélszerűtlen. Ezen hátrányon segí-. tendő, a (b) csőágat spirális vagy négyszög-alakban (4. ábra) meggörbítjük, a mi lehetővé teszi, hogy a (b) csőágnak megfelelő hosszt adjunk, a mellett azonban mégis bizonyos teret megtakarítsunk. A (b) tartályt végül igen közel egymás mellé tolt, szélem összeolvasztott és légnyílásokkal ellátott két üveglapból is lehet előállítani. Hogy a függélyes (a) csőágról a leolvasás könnyen és lehetőleg igen pontosan legyen eszközölhető, azt a (b) csőhöz rézsútosan is lehet elrendezni és függélyes lépték szerint beosztani. Ez a foganatosítási alak a 3. ábrában van bemutatva. Mennél jobban dül az (a) csőág, annál nagyobbak az, egyes osztáspontok közötti távolságok és annál pontosabb az osztás. Az osztás O-pontja minden esetben a (b) csőág belső falának legmagasabb alkotójával esik össze (1. ábra). Az (a) és (b) csőágak belsejében vasból vagy aczélból való (k) és (1) mutatók vannak elhelyezve, melyeket oly czélból, hogy a higanyoszlop meniskusaival érintkezésbe hozhassuk kívülről mágnes segélyével mozgatunk. ; Ha már mcst a légnyomás emelkedik, úgy i az (a) csőágban lévő higanyoszlop is emel-I kedik, megemelve egyszersmind a (k) mu, tatót is, míg az oszlop alsó vége jobbra i tolódik, a nélkül azonban, hogy az (1) mu! tatót magával vinné, úgy hogy a keletkező közből a légnyomás emelkedését lehet megállapítani. Ha ellenben a légnyomás sülyed, úgy az (a) oszlopban lévő higany is sülyed, de a (k) mutató helyben marad; az itt keletkező köz mcst a légnyomás sülyedését adja meg; a higanyoszlop alsó vége ekkor az (1) mutatót balra tolja. Ha végül mindkét (k) és (1) mutató a higanyoszlop meniskusával érintkezésben marad, >igy ez a légnyomás állandóságát jelenti. A helyett, hogy a (b) tartályt egyetlenegy vízszintes csőben képeznők ki, azt több csőre oszthatjuk, melyeket egy vízszintes síkban elrendezve, egy közös függélyes vagy rézsútos (a) csővel kötünk össze. Az 1. és 3. ábrában bemutatott barométer igen nehezen szállítható; ezen bajon úgy segíthetünk, hogy az (a) és (b) csöveket egymás mellett rendezzük el, a mi az 5. és 6. ábrában bemutatott könyök segélyével igen könnyen eszközölhető. Ezen könyök (m) és (n) csődarabokból áll, melyek két egymással párhuzamos síkban vannak elrendezve; mindkét cső derékszög alatt van meghajlítva és az egyik cső vége a másiknak meghajlított részében elrendezett hüvelybe légmentesen van beillesztve. Az (a) és (b) csövek, melyek itt is a barométercsöveket jelölik, megfelelően kiképezett végeikkel az (m) és (n) könyökökbe vannak beillesztve és ezekben az (o) tömítőhüvelyek segélyével rögzíttetnek, mely utóbbiak az (a és b) csöveken kiképezett (p) karimára hatnak és tömítőanyagnak közbeiktatása esetén a csöveknek a könyökdarabban tömítetten való megerősítését teszik lehetővé.