27902. lajstromszámú szabadalom • Eljárás negatív akkumulátor lemezek előállítására

— 3 — ezek jobban alakíthatók át tésztaszerű anyaggá és olcsóbbak, mint a fémsók. Ezért az oxidok alkalmazásánál az elektrolitot kell akként megválasztani, hogy ez az oxidot lassan megtámadja és oldhatlan vagy csak kis mértékben oldható sóvá alakítsa át, melyet könnyen lehet kristályos fémmé redukálni. Ha pl. ólomelektródát akarunk előállítani és oly elektródából indulunk ki, mely ólomoxidból és valamely vegyület pl. sósav vagy alkali- vagy alkali földfémchlorid keverékéből áll, ez az oxid igen simán alakul át nagy kristályokból álló fémmé, amennyiben a hígított sósav, illetve az alkali vagy alkaliföldfémchlorid oldata az oxidot lassan megtámadja és könnyen redukálható ólomchloriddá alakítja át. Ha a másik elektróda zink, előnyösebb a jelzett chloridok alkalmazása, mint a zinket könnyen oldó sósavé, a chloridok közül pedig a legjobb eredményt az ammoniumchlorid alkalmazása adja, mert ez az ólomoxid jelenlétében sósavat és ammoniákot választ le. A kristályos ólomelektródát akként is előállíthatjuk, hogy az ólomoxid és valamely vegyület (pld. kénsav vagy alkali- vagy alkaliföldfémszulfát) keverékéből álló bevovonatból indulunk ki, elektrolit gyanánt pedig kénsav vagy alkali- vagy alkaliföldfémszulfátok oldatát használjuk; ezek lassan vagyiilnek az ólomoxiddal és ezt redukálható ólomszulfáttá alakítjuk át. Elektrolit gyanánt igen előnyös az ammoniumszulfát, mert ez az ólomoxiddal ammóniák leválása közben nem csak könnyen képez ólomszulfátot, hanem annyiban is előnyös, hogy az utóbbi só oldhatóságát könnyen fokozhatjuk. Ep így lehet a fémet kristályos állapotban redukálni, ha oxidok és oldhatlan sók keverékéből indulunk ki és a föntebb jelzett elektrolitok egyikét használjuk. Lehet továbbá ólom esetében ólomoxyd és szulfit keverékéből az ólmot ammoniumchlorid, továbbá ólomoxid és chlorid keverékéből ammoniumszulfát oldatában leválasztani. A föntebb jelzett előnyök fölléptén kiviil még azt is megállapítottuk, hogy a kristályosodás az akkumulátor kapaczitására is befolyással van. Valamely lemez aktivanyaga hatásfoka gyanánt az illető lemez tényleges kapaczitásának és az elméletileg lehetséges ama kapaczitásnak viszonya jelölhető meg, mely kapaczitás akkor lépne föl, amikor a lemez aktivanyaga egész tömegében részt venne az akkumulátorban lefolyó reakcziókban. Számos kísérlet igazolta, hogy valamely aktivanyag hatásfoka nem csak az alkalmazott bevonat tömegétől, hanem igen tág határok között a redukcziónál képződő kristályok nagyságától, tehát a redukczió föltételeitől is függ. A lemez kapaczitása annál nagyobb, minél kisebbek a kristályok. A föntebbi fejtegetések fölöslegessé teszik, hogy ezen a helyen ismételjük, minő föltételek között kell a redukcziónak lefolynia, hogy a lemez hatásfoka kedvezőbbé váljék. Eme föltételek betartásának fontosságát azonban a következőkben egy példával fogjuk megvilágítani, melynél ugyancsak a legismertebb ólomakkumulátorokból indulunk ki. Valamely kristályos ólomból álló negatívelektródának, melyet ólomchloridból gyenge áram által redukáltunk, egy bizonyos kapaczitása van. Ha a redukczió tizenháromszor gyorsabban történik, a kapaczitás hétszer, ha huszonhatszor gyorsabban megy végbe, majdnem kilenczszer nagyobb fog lenni. Megemlítjük még azt is, hogy az oly pozitív lemezek kapaczitása. melyeket többé-kevésbbé nagy kristályokból álló negatív lemezek túlságos oxidálásával állítottunk elő, ugyanúgy változik, mint a most leirt negatív lemezeké. Ezek a jelenségek egyébként általános jellegűek, minden oly esetben föllépnek, a melyben az említett oldhatlan elektródákat megfordítható elemek szerkesztésére használjuk. Ha ama föltételeket, melyek igen kis kristályok előállítását biztosítják, szorosan betartjuk, oly lemezeket állíthatunk elő, melyek kapaczitása az elméleti kapaczitást igen megközelíti. így pl. a föntebb jelzett módon redukált ezüstkatódával — mely majd-