27868. lajstromszámú szabadalom • Egyfázisú, váltakozó áramú elektromos mótor

cselés ampere-tekerületei közelednek a primér tekercselésnek a jelen esetben a térmágnes tekercselésének ampere-tekerületeihez. A fegyverzettekercselés bizonyos csévél rövidre záratnak a kefék által, midőn az ezen csé vék végeivel összekötött legközelebbi kommutátorlamella a kefék által áthid iltatik és ha ez utóbbiak neutrális helyzetben vannak vagy összekötő vezetékek hiányában a rövidre zárt tekeriiletek a mágneses áramlás pályáit átkarolják, akkor azok jó szekundér áramköröket képeznek melyekben erős szekundér áramok indukáltainak. Ez a főoka annak, miért szikráznak oly erősen a közönséges szerkezetű motorok, ha megkíséreljük azokat váltakozó árammal hajtani. Hogy már most ezen veszélyes szikrázást elkerüljük, a fegyverzettekercselés rövidre zárt tekerületeiben áramoló áramot lényegesen kisebb mértékre kell határolnunk, mint a minő mértékben rendesen átáramolna. Azt találtuk már most, hogy ha a zárt tekercselés és a kommutátorlamellák közötti összekötő vezetékbe bizonyos nagyságú ellenállást igtatunk, akkor lehetővé válik a váltakozó mágneses tér áramlásának köszönhető szekundér áramot annyira határolni, hogy a veszélyes szikrázás elfőj -tátik. A fegyverzettekercselés munkaáramai ezen ellenállásokon nem áramolnak át, kivéve a kefékkel érintkező lamelláknál, mivel a fegyverzettekercselés ezen nagy ellenállású összekötő vezetékeken túl vagy belül önmagába van zárva. Ennek következtében az ellenállás beigtatása következtében keletkező veszteség aránylag kicsi lehet és a fegyverzet forgása közben az összes ellenállásokon egymásután osztatik el, ugy hogy az ellenállásonként átlagos veszteség igen kicsi lesz. Később a mellékelt rajzra való hivatkozással az ellenállás biztatásának különböző módját fogjuk leírni. A motorba bevezetett adott árammal a valamely kefe által rövidre zárt fegyverzetcséve minden egyes tekerülete a benne létesített elektromótorikus erőt állandósítani igyekszik, tekintet nélkül a motorba bevezetőit elektromótorikus erőre. Ebből következik, hogv az összekötő vezetékek ellenállása olyan nagy lehet, hogy a fejlesztett rövid zárt áram oly mérvben határoltatik vagy általánosan szólva, a motornak teljes árammal való táplálásánál az ellenállásnak olyannak kell lennie, hogy a rövidre zárt áram ne lépje túl körülbelül a teljes áram kétszeres értékét. Minden rövidre zárt áramkör ellenállása magából a tekerület ellenállásából, a két összekötő vezeték ellenállásából é3 a kefetartók, valamint a kefék ellenállásából adódik ki. A mint a mondottakból kitűnik, a kedvező kis önindukcziónak és a térmágnes ampere tekerületeinek a fegyverzet ampéretekerületeihez való sajátos viszonyának föltételei meghatározzák azt, hogy a motornak adott váltakozás frekvenczia és sebesség mellett milyen sarkszámmal kell bírnia. Ezen mótor összehasonlítva a megfelelő nagyságú egyenáramú motorokkal, aránylag nagyobb sarkszámot követel meg. Sőt a jó kommutálás föltételei azt követelik, hogy a mótor fegyverzetáramkörei párhuzamosan legyenek összekötve és hogy az egymást követő fegyverzetrudak közötti tekeriiletek száma kicsi legyen. Ebből következik, hogy a mótor feszültsége végképen meg van határolva ; mi azt találtuk, hogy az aktuális feszültség azon feszültséghez viszonyítva, melyre a közönséges vasúti üzemben alkalmazott egyenáramú motorok göngyölhetek, igen kicsik. Míg ez az energiának egyenáramú vasúti motorokba való elosztásánál hátrányos, addig az váltakozó áramú motorokkal összeköttetésben kevesebb fontossággal bír, a mennyiben a tápláló áramkör és a motorok között áramátalakítókat alkalmazhatunk, melyek a vonal vezetékből bármely feszültséggel táplálhatok és a motoroknak kivánt feszültséget szolgáltatnak. A szolgálatban a mótor vagy állandó, vagy pedig változó feszültséget követelhet meg. Változó sebességű tizemnél rendesen változó feszültség kívántatik meg. A változó feszültséget e lenállásnak vagy fojtó csévének az áramkörbe való igtatása által érhetjük el, vagy pedig az által, hogy oly