27868. lajstromszámú szabadalom • Egyfázisú, váltakozó áramú elektromos mótor

4 -cziójának a bevezetett elektromótorikus erőhöz képest igen kicsinek kellett lennie, a mennyiben a mótor önindukcziójának és az ellenelektromótorikus erőnek eredője közel egyenlő a bevezetett elektromótorikus erővel : következésképen normális üzemben az önindukcziónak a fegyverzet ellenelektromótorikus erejéhez képest igen kicsinek kell lennie. A kettő közötti viszony a fönti képletben van kifejezve, a melyből már most kiviláglik, hogy milyen relácziónak kell lennie magának a mótor elemei között és a mótor és a külső tényezők között. Hogy a térmágnes önindukcziója és a fegyverzet ellenelektromótorikus ereje közötti viszony kicsi legyen, világos, hogy a vonalvezeték váltakozás frekvencziájának is kicsinek kell lennie, hogy sok sark- és nagy fordulatszám legyen, hogy a térmágnes ampere tekerületeinek száma kicsiny, ellenben a fegyverzet ampere-tekerületeinek száma aránylag nagy legyen. A következőkben ezen külömböző elemeknek a gyakorlati szerkesztésnél és üzemnél megengedhető és kedvező abszolút értékét és kölcsönös reláczióját fogjuk taglalni. A térmágnes amperetekerület-számának a fegyverzet amperetekerület-számához való viszonya általában minimális értékkel bír, mely magának a motornak sajátos működése által van meghatározva. Ha a térmágnes ampere tekerületeinek száma a fegyverzet ampere-tekerületeinek számához képest túlságosan kicsiny, akkor a mágneses tér elforgattatik és a jó kommutálás nehézséggel jár. A térmágnes ampere-tekerületeinek a fegyverzet ampere-tekeriileteihez való minimalis viszonya a szerkezet számos tényezőitől függ, általában azonban az mondható hogy ezen viszonynak nagyobbnak kell lennie, mint 0'5-nek, sőt bizonyos esetekben 075-öt is meg kell közelítenie. Ha fönnebb az utolsó egyenletben két viszonyt véglegesen meghatározunk, nevezetesen a térmágnes önindukcziójának a fegyverzet ellenelektromótorikus erejéhez való viszonyát és a térmágnes ampere tekerület számának a fegyverzet ampere-tekerület számához való viszonyát, akkor az egyenlet többi kifejezései is adott határral bírnak, nevezetesen a tápláló áramkör váltakozási frekvencziája, a mótor sarkszáma és fordu latszáma vagy más szavakkal a vonalvezeték váltakozási frekvencziája és a fegyverzet váltakozási frekvencziája között határozott viszony lesz. Megjegyzendő, hogy az utóbb említett viszony átlagos üzemértéke krbl. 0625; továbbá azt találtuk, hogy az említett képletben a kifejezés közel a 0 625 recziprokja vagyis közel egyenlő 1'6. Ebből következik, hogy a képletnek utolsó két viszonya elesik, marad tehát csak a termágnes önindukcziójának a fegyverzet ellenelektromótorikus erejéhez és a vonalvezeték váltakozás frekvencziájának a fegyverzet váltakozás frekvencziájához való viszonya, melyek számára, mint már említettük, bizonyos határok vannak megszabva. Állandó fordulatszám mellett a sarkszámnak egyenes arányban kell lennie a tápvezeték váltakozásának frekvencziájához. így pl. ha egy nyolcz sarkú, 700 fordulatot tévő bizonyos munkabírású mótor követeltetik meg 2000 perczenkénti váltakozáshoz, akkor 3000 perczenkénti váltakozás 700 fordulatot tévő tizenkét sarkú motort tesz szükségessé, Ezen megfontolások azon föltételekre vezetnek, melyek a motornak aránylag kis térmágnes önindukczióját biztosítják. Föntebb azt állítottuk, hogy a mótor önindukcziójának határolása bizonyos mótorrészeknek alkalmas méretezése által érhető el. A következőkben ennek egy módját fogjuk leírni. Úgy a térmágnes önindukcziója, m'nt a fegyverzet önindukcziója is a sarkrészek specziális kiképzése által határolható. így pl. a térmágnes mindegyik sarkrészében hasítékokat vagy fúratokat képezhetünk ki az egyik végtől a másik végig a forgás irányára haránti irányban, a mikor is a hasítékok mögött meghagyott vastömeg annyi, mint a mennyi a kívánt indukczióhoz szükséges. A hasítékok vagy fúratok között lévő fogak vagy vékony falak oly harántmetszettel bírnak, hogy a kívánt indukczió