27863. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mesterséges köveknek üvegből való előállítására

— 2 — lás közepén a porlasztó foglal helyet, mely az előmelegített folyadékot állandóan a ! csatornába vezeti. A nyílás amaz oldalán, mely felé a talp j mozog, egy tölcsér van elrendezve, melyen j át a szigetelő anyaggal bevont csatornába ' üveget töltünk. A nyílás másik oldalán egy önműködő elosztószerkezet van elhelyezve. A csatornában lévő üveg gyűrűt vagyhosz­szú szalagot képez, mely a hő behatása következtében üvegtelenedik és összesül. Ezt az üvegcsíkot azután, mikor az a ke- i menczét elhagyja, bizonyos meghatározott j pillanatokban darabokra vágjuk. A csatolt rajzon az eljárás foganatosítá- j sára szolgáló kemencze van ábrázolva, ne- 1 vezetesen az 1. ábra a kemencze ama részének füg­gélyes hosszmetszete a kemencze közép­vonala szerint, hol a berakó nyílás alkal­mazva van, a 2. ábra a megfelelő fölülnézet, a 3. ábra pedig a kemencze sugárirányú metszete. Az eljárás foganatosítására bármely szer­kezetű, mozgatható talppal bíró kemenczét alkalmazhatunk, melynek talpa azon a he­lyen, a hol az a munkatérbe belép, meg­szakítva nincs és melynél az a nyílás, hol a kemenczetalp hozzáférhető, elég nagy ah­hoz, hogy ott a szétporlasztók, a töltőtöl­csérek és az önműködő elosztószerkezet el­helyezhető legyen. A (c) görgőkön nyugvó (b) sín a tetsző­leges módon mozgatott (a) talpat viseli. A homokkal megtöltött (e) csatornákba me­rülő (d) oldallemezek a munkateret tö­mítve elzárják. A kemencze falazatába az (f) regenerátorcsatornák vannak beépítve, melyek a rendes módon működnek. Maga a talp tűzálló trapezalakú (g) tég­lákból áll, melyek között vékonyabb (h) le­mezek fekszenek, úgy hogy a talpon az üvegtelenítendő üveg fölvételére szolgáló számos (i) csatorna képződik. A tűzálló be­vonatot létesítő folyadék a (j) csövön át a (k) porlasztókhoz folyik és ezekből az (i) csatornákba fecskendezik. Az aprított üveg a nagy (m) garatban foglal helyet, mely alsó végén annyi (n) csőcsonkba ága­zik el, a hány (i) csatornánk van; mind­egyik (n) csőcsonk a hozzátartozó (i) csa­tornába torkollik. Az egyes csatornákba öntött üvegréteg vastagságát a csatorna fenekének és a csőcsonk alsó szélének egy­mástól való távolsága szabja meg; ezt a távolságot minden egyes csatornánál az ál­tal szabályozhatjuk, hogy az (n) csőcsonko­kat viselő (p) rudakat működtető (o) kere­keket forgatjuk. Ez által az egyes üveg­rétegek vastagságát oly módon szabályoz­hatjuk, hogy a tetszőleges hosszaságú csa­tornák mindegyikében egyenlő mennyiségű üveg legyen. Az (m) garatban és az (n) csőcsonkok mindegyikében egy-egy mecha­nikai kavaró szerkezetet helyezhetünk el, mely üregek képződését és a tölcsérben, il­letve a csőcsonkban lévő tört üvegtömeg megszorulását — a mi az üveg lefolyását késleltetné — megakadályozza. A munkatér elvezető végén egy ezen hely felé réizsútos, fésűalakú (o) sík van elren­dezve, melynek mindegyik foga egy-egy (i) csatorna fenekéig ér és a csatornában lévő üvegtelenített üveget aira kényszeríti, hogy az az önműködő elosztószerkezet (r) leme­zének fölső fölületéig fölemelkedjék. A (q) sík fogain a kemenczetalpról leemelt üveg­csíkokat oldalt függélyes (s) falak veze­tik. Az (r) lemezen a (t) lemez van meg­erősítve, melyre az üvegcsíkok fölfutnak és mely egyik oldalán egy bemetszéssel, másik oldalán pedig egy csappal van el­látva, hogy a lemezt a leírt részek segé­lyével gyorsan és kényelmesen köthessük össze egy másik hasonló (tl) lemezzel. Az üvegcsíkokról levágandó darabok hosszát a tetszőlegesen előre vagy hátra tolható (u) tolóka segélyével szabályozhatjuk. E czélból a tolóka egy (v) emeltyűvel van fölszerelve, mely a csíkok mellső végéig nyúlik le. Ha már most valamely üvegcsík vége a (v) emelő alsó végéhez ütközik, akkor a (v) emelő saját tengelye körül el­fordul, miáltal egy a vágószerkezetet va­lamely ismeretes, alkalmas módon működ­tető elektromos áramkör záródik. Rajzunk szerint az elektromos áram egy víznyomású

Next

/
Oldalképek
Tartalom