27848. lajstromszámú szabadalom • Forgó mótor

- 2 — sokkal végezheti munkáját, egymással tel- I jesen azonos berendezésű és egymástól csak a méretekben különbözik; elég lesz tehát az egyiknek berendezését leírni ahhoz, hogy a motort megérthessük. Az említett mótorelemek mindegyike az (a b) félhengerekből összetett hengeres test, mely hengernek (c d) födőlapjai az (a b) félhengerek széleihez szögecseltetnek. A (c d) födőlapok mindegyikén belül (e f) csavaralakúan emelkedő fölületek képeztetnek ki, melyek ellenkezőleg emelkednek egymás felé és legmagasabb pontjaikon (g) párkány által választatnak el egymástól; ellenkező végeiken viszont (h)síkfölület foglal helyet közöttük, mely a (g) fölülettel átlósan szemközt van és a (c) és (d) födőlapokhoz mérten a (g) párkányhoz képest mélyebb síkban fekszik. A (c d) födőlapok egymáshoz képest úgy helyeztetnek el, hogy a (g) párkánnyal szembe a (h) fölület és fordítva essék, úgy hogy ily módon a két födőlap közötti tér határoló falai mindenütt párhuzamosak lesznek egymással; a födőlapoknak (e f) fölületein (u v) vájatok alkalmaztatnak, még pedig a (g) párkány széleitől kétfelől; ezekbe a nyílásokba a folyadékot bebocsátó, illetőleg kieresztő csövek torkolnak és pedig az (u) vájatba a folyadékot bebocsátó (k) cső és a (v) vájatba a folyadékot kieresztő (y) cső. A mótor dugattyújául a (p) korong szolgál, mely (i) foglalatainál fogva helyeztetik be a hengerek födőlapjainak (j) üregeibe; a dugattyú (k) tengelyre szereltetik, mely a (c d) födőlapokon tömítve hatol keresztül. A (p) korong vastagsága olyan, hogy a födőlapok között szabadon foroghat, de e mellett szorosan a (g) párkányok fölületeihez záródik. A (p) korongban sugárirányú (1) áttörések vannak, melyekben az (m n o) dugatytyúlapok a henger tengelye irányában ideoda mozoghatnak. Ezen dugattyúlapok úgy vannak szerkesztve, hogy mozgékonyságuk irányában, tehát a (k) tengely hosszának irányában kiterjeszkedhetnek, úgy hogy tehát szemközti zárófölületeik a (o d) födőlapok fölületeihez szorosan hozzáfeszülnek. E czélból a dugattyúlapok két egymáshoz hasonló (s t) lapból állanak, melyek egymást egyszerűen átlapolják és egymással szemben hossziránt elmozdulhatnak; ott, hol e lapok egymást átlapolják, (q) hornyok képeztetnek ki bennük, melyekbe (r) rúgókat helyezünk. Ezen rugók az (s t) lapokat széttolni törekesznek és záró fölületeiket állandóan a hengerfödelek fölületeihez szorítják; a záró fölületek mindkét élükön ferdére lecsiszoltatnak slitt hajlásúk az (e f) fölületek emelkedésének felel meg, oly czélból, hogy a (p) korong forgása közben ezen fölületekkel fölváltva zárjanak. A leírt dugattyúlapok az (1) áttörésekben kettőnként, sőt hármonként is elhelyeztethetnek oly czélból, hogy annál jobban zárjanak, minthogy közöttük és a hengerfödelek fölületei között ily módon nagyobb fölületi érintkezés létesíttetik. A mint már említve volt, a ható közeg mindegyik (c d) hengerfödél alá (x) csövön bocsáttatik be, míg (y) cső annak kieresztésére szolgál; a bebocsátó és kieresztő nyílások a két hengerfödelet tekintve, egymással átlósan szemben feküsznek, úgy hogy a ható közeg egyszerre a (p) dugatytyúkorongnak mindkét oldalán hat, a mint ez alább bővebben leíratik. A működési mód a következő: vizsgáljuk ezt, a (p) dugattyúkorong valamelyik oldalán és tételezzük föl, hogy ez a korong a 3. és 7. ábrákban látható nyilak irányában forog; az (m) dugattyúlap legalsó helyzetéhez közeledik, míg az (o) dugattyúlap a bebocsátó (u) vájatot épen elhagyta és a ható közegnek bebocsátását elzárta. A ható közeg1

most háromszögalakú térbe van bezárva, melyet egyfelől az (e) fölület határol és ennek a fölületnek minden egyes pontja a ható közegnek előnyös támasztó pontul szolgál, míg másfelől az említett teret az (m) dugattyúfal zárja, mely pedig a ható közeg nyomása elől a (p) korong forgatása által kitérhet; így a ható közeg nagyobb térfogatot törekedve elfoglalni, a (p) korongot az (m) dugaty-