27791. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fehérje előállítására fehérjetartalmú anyagokból

— 2 — ismét közömbösítés útján tompítani, mert ez a savban oldott anyagban csapadékot okoz. A savat fokozatosan le és ki kell mosni. Ezen mosás módja is egy sajátlagos és új észlelésen alapuló találmányt tételezett föl, a mennyiben hideg vízzel nem sikerül a zsírt a savval együtt a szövetből előállítani. Ebből a czélból magasabb — a íorrpontig terjedő — hőmérsékletek szükségesek. Mert, ha csakugyan zsírok észsírsavak vannak oldva az anorgánikus és orgánikus savakban, úgy azok szilárd állapotban ismét kiválanak, ha az oldatot lehűtjük, úgy hogy ekkor ugyanazt a hibát követnők el, mint a sav neutrálizálásával. Jelen eljárás ennélfogva abban áll, hogy az izomtömeget hígított savval (sósav, salétromsav, kénsav vagy organikus savak) magasabb — forrpontig terjedő és még magasabb — hőmérsékletnél leöntjük és hogy azután az izomrostok fehérje-anyagába behatolt savakat, minekutána tehát azok az enyvet föloldották, az enyvképző anyagot átalakították és a zsírt részben megbontották, részben föloldották, megfelelően magasabb hőmérsékletű vízzel vagy indifferens folyadékkal kimossuk, mikor is a savakban foglalt enyv- és zsírrészek az illető hőmérsékleteknél oldott állapotban kiöblíttetnek. Ezen fejtegetések különösen húslisztre, illetve a szárított húsrostokra érvényesek, elvileg természetesen friss húsra is állanak, de ezekből talán még könnyebben lehet az enyvet és a zsírt eltávolítani, míg a szárított izomrostok a fehérjének a szárításnál föllépő átalakulásánál fogva az oldószerek behatolását rendkívül megnehezítik. A folyamat elvileg ugyanilyen módon megy végbe más fehérjetartalmú anyagoknál is, mint az izomrost, mert úgy növényi sejtekben, mint megolvadt vagy burkoló fehérjerészekben is lehetnek zsírcsöppecskék és egyéb tisztátlanságok bezárva. Jelen eljárás ezen fehérje-anyagokra is alkalmazható, ha azokat alkálival előzetes kezelésnek vetettük alá. így előnyös lehet bizonyos körülmények között a fehérjét a fehérje-anyagokból alkálilúggal kioldani és azután ezen oldatból az oldott fehérjét kellő savhozzáadással kicsapni. Ez a csapadék azután a fehérjenyersanyag, mely a föntismertetett módon jelen találmány értelmében kezelendő. Bizonyos körülmények között czálszerű lehet a fehérjeanyagokat először alkáli lúggal mosni, hegy már a lúgban oldható, a fehérjétől különböző anyagokat eltávolítsuk. A lúggal való mosást ez esetben olyan körülmények között foganatosítjuk, melyek a fehérje föloldását általánosságban meg nem engedik. Az ilyen módon lúggal lemosott fehér je-anyagokat a föntismertetett eljárás szerint kezeljük. Az eljárás foganatosítását a következő példa világítja meg, melyre azonban a találmány természetesen nem szorítkozik. Példa: A fehérjetartalmú anyagokat, például húslisztet 2%-os (vagy esetlegerősebb) savval (például sósavval) melegíthetjük és pedig czélszerűen a forrpontig, de — nevezetesen, ha a sav kissé erősebb — a forrpont alatt is maradhatunk, továbbá zárt főzőedények használata esetén — különösen gyöngébb savak alkalmazásával magasabb nyomással dolgozhatunk és igya rendes forrási hőmérsékletnél nagyobb hőfokra hevíthetünk. A konczentráczió, a hőmérséklet és az időtartam a fehérje-anyag ellenállóképességéhez igazodik, úgy hogy a fehérnye-anyag maga el ne pusztuljon. E közben a fehérnye-anyag erősen földuzzad. Azután forró vízzel kimossuk, míg minden oldható anyag a savval együtt el van távolítva. A mosás előnyösen úgy történik, hogy az először kapott savanyú vizet leöntjük és a visszamaradó fehérjetömeget újból forró vízzel kezeljük, melyet ismét leöntünk, mire újból forró vízzel való kezelés következik és így tovább, míg a víz már semmit ki nem old, illetőleg a mosóvíz többé savanyúan nem reagál. A sav neutralizálása a fehérje-anyag jelenlétében nem szükséges. Ezután a forró vízzel jól kimosott fehérjetömeget a víztől, például leöntés útján eltávolítjuk és például