27728. lajstromszámú szabadalom • Ívlámpa egymás mellett álló szenekkel

- á -szerkezet alaplemeze alatt vannak elrendezve, de egy közös huzóelem által tartatnak. A kapcsoló szerkezet a 3. ábrán lengően, a 4. ábrán szilárdan van elrendezve. Az 5, ábrán oly ívlámpa van hosszmetszetben föltüntetve, melynél a szenek a kapcsoló-szerkezet alaplemezén átmenő csövekben vezettetnek. A 6. és 7. ábrák az 5. ábra különleges foganatosítási alakjait tüntetik föl. A 8.—10. ábrákban a szenek égő végeinek vezetése nagyobbított léptékben van föltüntetve és pedig részben hosszmetszetszetben, részben nézetben. A 11.—16. ábrák az 1. ábrában föltüntetett lámpa belső szerkezetének hat különböző módosítását mutatják; a módosítások részben a fúvómágnes erősbítésére, részben a lámpának az áramkörből való önműködő kikapcsolására szolgálnak. Az összes foganatosítási alakoknál (17) a tok (18) a kapcsoló szerkezet alaplemeze, (19) a tok belsejét az égésgázoktól elzáró védőfal, (21) a lámpabura, (20) a szénmegtakarítás czéljából a védőfalban elrendezett hüvely, (22) a burát tartó gyűrű, (23) a főáramtekercs, (24) a mellékáramtekercs, (25) az elektromágnesek által befolyásolt horgony, (20) a fényívet befolyásoló fuvómágnes,, (27 és 28) a (29 és 30) szenek égő végeit fölvevő, tűzálló anyagból való csövecskék. Az 1. ábra szerint a szeneket fölvevő (31) tartók (32) húzó elemekre vannak függesztve, melyek a kapcsoló szerkezet közös (33) dobjára vannak fölcsévélve. A (25) horgony (37) kar és a (38) rúdazat által (39) emelőszerkezettel van összekötve, mely a (28) csövecskéhez csuklósan vau kapcsolva, úgy hogy a (25) horgony lengő mozgása ezen csövecskére vitetik át, azaz, az egyik (28) csövecske a másik (27) csövecske felé vagy azzal ellentétes irányban mozgattatik. Ha ezen lámpa működésben van, akkor az elektromos áram a (40) fővezetéken át a baloldali széntartóba megy, áthalad a szeneken és a jobboldali széntartón át a (26) fuvómágnes fölött vezetett (41) vezetékbe jut, végül a (23) főáramtekercsbe jut, [ és azt a (42) vezetéken át elhagyja. Ha az 1 elektromos fényív ellentállása nagyobbodik, akkor az áram egy része ismert módon a (43) mellékáramvezetéken át a (24) mellékáramtekeresbe megy, azt a (44) mellékáramvezetéken át elhagyja és a (41) vezetékbe lép át. A (25) horgony ezáltal jobbfelé mozgattatik és a (38) rúdazat meghúzatik, miáltal a széncsúcsok egymáshoz közelíttetnok anélkül, hogy a szenek tengelyiránti helyzete változást szenvedne, mert a (33) zárókampó megmozdult ugyan már, de a szárnyas kereket még nem engedte szabadon. Ha a szénvégek közel a (27, 28) csövecskékig leégtek, akkor az elektromos fényív ellentállása is annyira megnövekedett, hogy a (24) tekercs erősebb gerjesztése folytán a (25) horgony teljesen jobbra leng, a (36) kerék fölszabadul, minek folytán a kapcsolómű működésbe lép és a szenek utántolását eszközli, minek folytán az elektromos fényív ellentállása ismét csökkentetik, (24) tekercs gyöngíttetik és a (25) horgony inkább a főáramtekercs mágnese által vonzatik. Ennek folyományakép a kapcsoló mű elzáratik és egyúttal a fényív szabályoztatik. A 3. és 4. ábrákban föltüntetett foganatosítási alakoknál mindkét (31) széntartó (45) csigákkal van ellátva és (4-6) keresztrész által van alátámasztva, mely a (33) dobra fölcsévélt (32) huzóelemhez van csatolva és melynek vezetésére esetleg egy a kapcsoló szerkezet alaplemezében megerősített (47) rúd szolgálhat. A (34) kapcsolómű a 3. ábra szerint a (25) horgonnyal van összekötve és lengően van elrendezve. A (36) szárnyas kereket befolyásoló (35) nyelv az alaplemez szilárdan álló (48) karjához van erősítve. Hogy azonban a (25) horgony lengő mozgása által a szenek tengelyiránti helyzete ne befolyásoltassék, a (49) lengési tengely azon pontra van elhelyezve, hol a (32) húzóelein a (33) dobot elhagyja. Különben a hatás ugyanaz, mint az 1. ábránál, mert a mint a fényív ellentállásának növekvése folytán a (24) tekercs gerjesztése növeltetik, a (25) horgony és vele a (34) kapcsolómű jobbra leng, miáltal a széncsúcsok egymáshoz közelíttetnek és