27638. lajstromszámú szabadalom • Tábori iránymeghatározó készülék

üveglemezt addig forgatjuk, míg az (i) nyíl hegye pontosan a térkép délvonalainak irányába nem esik, tehát a térkép északi széle felé mutat. Ez által az északi irány és a menetirány közötti szög a készüléken rögzíttetett. A készülék beállítására szolgáló eddigi kezelésnél a (c) mágnestű helyzete teljesen mellékes volt. Most azonban a készüléket szabad kézzel, illetve az alsó oldalán alkalmazott s függélyesen egy rúdba vagy hasonlóba dugott szög körül, miközben a mágnestű szabadon lenghet, addig forgatjuk, míg az (e) mágnestű nyilát, nyugalmi helyzetében az üveglemez (i) nyila pontosan nem födi, amikor is a tokon levő s «menetirány» jelzéssel ellátott (m) nyíl pontosan a menetirányt fogja mutatni s a függélyes álló (k) irányzó födél segélyével egy közbenső pont határozható meg, mely pontosan a menetirányban fekszik. Ha ezen pontot menetközben elértük, a mágnestűt ismét szabadon lengővé téve, a készülék elforgatása által a (c) mágnestűt és az üveglemezen levő (i) nyilat ismét egy irányba hozzuk, minek megtörténtével az elérni szándékolt czélpont irányában egy újabb közbenső pontot határozunk meg a függélyes helyzetbe állított (k) irányzó födél segélyével s ezen műveletet addig ismételjük, míg csak a czélpont el nincs érve. Ha a kiindulási pontból vagy egy közbenső pontból az elérendő czélpont már látható, akkor az északi irány és a menetirány közötti szög térkép nélkül is megállapítható illetve fölülvizsgálható a következő módon: A (k) födelet függélyes helyzetbe állítva s a mágnestűt szabadon lengővé téve az (1) diopterkivágásokon keresztül a czélra nézünk s megvárjuk, míg a mágnestű nyugalomba nem jön. Erre a tokot mozdulatlanul tartva, a (g) üveglemezt addig forgatjuk, míg annak (i) nyila pontosan az (e) nyíl fölé nem jut. Éjjeli használatnál a szög a térkép segélyével épp úgy állapítandó meg, mint föntebb leíratott, mire a mágnestűt szabadon lengővé téve, a tokot addig forgatjuk, míg a mágnestűre ragasztott (e) világító nyíl a nyilalakú (i) kivágáson keresztül láthatóvá nem válik. Ha a két nyil teljesen összevágó helyzetben van, a (g) üveglemezen egy egészen fehér színben világító szalag keletkezik, míg minden más helyzetben fekete foltok mutatkoznak. A szintén világító (ni) nyil ekkor a menetirányt fogja mutatni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Tábori iránymeghatározó készülék, jellemezve az által, hogy az északi irány és a menetirány közötti szög oly módon tartatik rögzítve, hogy a szög egyik szárát az iránytű tokjának azon oldala képezi, melyhez egy diopternyílásokkal ellátott (k) födél van csuklósan erősítve, ahol a tok ezen oldala a menetirányba állíttatik be, míg a (c) mágnestű fölött helyet foglaló, elforgatható (g) üveglemezen alkalmazott nyil, a szög másik szárát képezve, az északi irányba állíttatik be, úgy hogy a (c) mágnestűnek a (g) üveglemez (i) nyilával való összeesése alkalmával az iránytű tokján a (k) irányzófödéllel párhuzamosan alkalmazott (m) nyil a menetirányt adja meg, illetve a födélen keresztül való beirányítás a menetirányban egy közbenső pontot határoz meg. 2. Az 1. igényponttal védett készülék egy foganatosítása jellemezve az által, hogy a (c) mágnestűre egy hegyével észak felé mutató, foszforeszkáló (e) nyíllal ellátott lapocska van erősítve, a (g) üveglemez alsó oldalán pedig egy foszforeszkáló (d) szalag van alkalmazva, mely az (e) nyíllal azonos nyilalakú kivágással bír, úgy hogy éjjel a mágnestű (e) nyílnak az üveglemez nyilalakú kivágásával való összeesése az üveglemezen egy fehér szalag megjelenése által válik észlelhetővé s a menetirányt a szintén foszforeszkáló (m) nyil adja meg. (1 rajzlap melléklettel,) PAL1.48 RÉSZVÉNYTAR8ANAC NYOMDÁJA r.UDAPfisre*