27634. lajstromszámú szabadalom • Csöppfolyós tüzelőanyagot fogyasztó gázizzólámpa

kék láng képezése czéljából meg nem engedhető, az elgázosító hajtóművének fogantyúját gázcsapszerűen képezzük ki, ezenkívül az oly lámpáknál, melyeknél a lángzócső oldalt áttörésekkel van ellátva, az elgázosítón egy kart is alkalmazunk, melyet a galéria elhelyezésénél egy ezen alkalmazott ütköző mozgat, úgy hogy az elgázosítót elég mélyre lenyomja, de melyet a galéria elforgatásánál — mi oly czélból szükséges, hogy azt az alkalmazott bajonettzár a lángzó többi részeivel összekösse, — az ütköző ismét elbocsájt, úgy hogy a esúszórúgó segélyével rögzített elgázosítót hajtóműve segélyével a szükségletnek megfelelően emelhessük vagy sülyeszthessük. A csatolt rajz 1. ábráján a találmány tárgyát képező lámpa egy kiviteli alakja függélyes középmetszetben látható, ennél a belső lángzóesőbe a két lángzócső oldalt alkalmazott áttörésein vezetjük be a külső levegőt. A 2. ábrán hasonló nézetben egy más kiviteli alak látható, melynél a belső lángzóesőbe a levegő központosán, a tüzelőanyag tartályát áttörő cső alsó nyílásán jut be. A 3. ábra a lámpa egy módosított részletét ábrázolja ugyancsak függélyes középmetszetben, melyen egy rövidebb, fuvókaszerű és egy ennél magasabbra eső külső süveg által körülvett hüvely látható, végül a 4. ábra ugyancsak függélyes metszete egy oly légvezető hüvelynek vagy égősüvegnek, melynek az összehúzó karima fölött alkalmazott és hideg külső levegőt közvetlenül bevezető nyílásai vannak. A két (a) és (al) lángzócső, melyen át a belső levegőt vezetjük, ebből a czélből oldalt áttörésekkel lehet ellátva (1. ábra), vagy pedig a belső lángzócső a tüzelőanyagtartályon átnyúlhatik, mikor a levegőbevezetés a törzsszabadalom szerint központosán történik (2. ábra). A két (a) és (al) lángzócső között vezetett (b) kanóczot fölül lejtős fölűlet határolja, mely fölött ettől szabályozható távolságban a (d) elgázosító dob alsó élén a fölfelé némileg lejtő (c) karima foglal helyet. Ha az elgázosítót lángterelő korong helyettesíti, ennek van fölfelé lejtő kerülete. Hogy a kanócz fölső élét az egyszersmindenkorra megállapított magassági helyzetbe emelhessük, továbbá, hogy az elgázosítódobot és lángterelőt is fölemelhessük az ismert módon a (vvl) és (wwl) fogasrúdáttevést használjuk, a (vl wl) fogaskorongok (x) és (y) tengelyeit pedig egymásba kell tolni (1. ábra) vagy pedig a két szerkezetet egymás mellett, különböző síkokban kell elhelyezni. (2. ábra). Mint azt a törzsszabadalomban leírtuk, a kék lángot oly módon létesítjük, hogy a kanóczot helyben hagyva, az elgázosítót a hajtóművének fogantyúja segélyével emeljük vagy sülyesztjük. Minthogy a kanócz és elgázosító hajtóműveinek fogantyúi eddig azonosan voltak kiképezve, megtörténhetett, hogy az elgázosító helyett a kanóczot sülyesztették. Hogy ezt elkerülhessük, az elgázosító fogantyúját — mint az az 1. ábrán látható, — gázcsap gyanánt képezzük ki. Hogy az elgázosítót, illetve lángterelőt minden helyzetében rögzíteni lehessen, ennek üreges (z) rúdján egy (f) csúszórúgót képezünk ki, mely megfelelő nyomással szorul az (a) kanóczcsőre. Hogy az elgázosító az (a) lángzócsőre húzandó (k) galéria fölhúzásánál önműködően helyesen álljon be, a (g) tüzelőanyagtartályra csavarandó (h) lángzó-alsórészbe a (z) rúd (zl) karja nyúlik be az (a, al) lángzócsövek egy hasítékáu (3. ábra), míg a galéria (kl) karimája, mellyel ez a lángzó alsó részére fekszik, egy pontján a (zl) kaiszélességének megfelelően egy a karimából kivágott és lépcsőszerüen meghajlított (k2) karéllyal van ellátva, mely akkor, mikor a galériát lefelé toljuk, eme karon fekszik és ezt annyira lenyomja, hogy mikor a galéria a lángzó alsó részére fekszik, az ezáltal lefelé mozgatott elgázosító a kanóczhoz viszonyítva a kellő helyzetet foglalja el, tehát a láng meggyújtásánál a kék láng önműködően képződjék. Mikor a galériát elforgatjuk, — hogy ezt a lángzó alsó részével a bajonettzárszerü kapcsolás útján összekössük, — a (k'2) karély a (zl) kartól távolodik, úgy hogy ez szabaddá válik és