27594. lajstromszámú szabadalom • Nadrágtartó
nadrággombokon erősíttetik meg, míg a (c, c) szíjdarabok a (b, b) darabokra erősített (h) horgokon mennek keresztül s a test mellső oldalára vezettetnek, tehát a hátat keresztben szorosan átfogják s a test mellső oldalán (i. i) csatok segélyével húzhatók össze (5. ábra), melyek az (a, a) szíjak alsó végén vannak elrendezve. Az (a, a) szíjaknak a vállak fölött fekvő része egymástól kellő távolságokban alkalmazott gomblyuk,ikkal van ellátva, melyeknek egyikébe vagy másikába egy az ingvállra varrott (k) gomb erősíthető. Ha az (a, b, c) szíjak meg vannak feszítve, az egymást keresztező két (c, c) darab által kifejtett nyomás az illető személyt kényszeríteni fogja, hogy vállait és válllapoczkáit hátrahúzza, mivel a (k) gombnak az (a) szíj valamelyik gomblyukába való illesztése következtében a vállak nem tolódhatnak el s nem mozoghatnak az (aj szíj alatt, mivel annak egy pontja az ingvállhoz van erősítve. Ha most az illető személy előrehajtott tartást akarna fölvenni, ebben az inggallér által megakadályoztadk. mivel a gallér a nyakat visszahúzza. A gallért ugyanis a (k) gomb, mely a húzásnak nem engedhet, az ingvállal szilárd kapcsolatba hozza. Az elmondottakból következik, hogy a nadrágtartó ezen foganatosítása különösen görbe hátú és előrehajlott, rossz tartással bíró egyének számára alkalmas. A nadrágtartónak a 2. ábrán látható foganatosítását különösen oly személyek használhatják előnyösen, kiknél a vállak nem egyenlő magasak. Ezen esetben a (b, b) szíjdarabok a háton kereszteződnek s ugyancsak a hátsó nadrággombokra erősíttetnek, míg ellenben a (c, c) darabok nem keresztezik egymást, mint az előbbi esetben (1. ábra), hanem az ugyanazon oldalon fekvő (a, a) szíjakon alkalmazott (i) csatokba erősíttetnek. Ha most az (a, b, c) szíjakat az egyik oldalon jobban megfeszítjük, mint a másik oldalon, a magasabb váll sülyedni kénytelen. Nagyobb kényelem okából az (i) csat kengyelén keresztűlmenő (c) szíjrész számozott lyukakkal van ellátva, melyek figyelmeztető jelek gyanánt szolgálnak s lehetővé teszik, hogy öltözködés alkalmával a szíjak mindig egyenlő erővel legyenek meghúzhatok. A beteges vagy rossz tartásból eredő eltorzulások megszüntetésére elegendő a szíjakat megfelelően elrendezni s az egyes szíjrészeket közepes erővel megfeszíteni, mely esetben a (k) gombok sem kapcsolandók be okvetlenül; azonban a föltünőbb elgörbülések esetén föltétlenül alkalmazandók s a mellett mindegyik nadrágszár egy heveder által tartandó, mely megakadályozza. hogy a nadrág a nadrágtartó megfeszítése következtében fölhúzódjék s az illető személyt a járásban gátolja. A nadrágtartót az inggel összekötő (k, k) gombok segélyével igen könnyű a vállakat a (b, b) és (c, c) szíjrészeknek a leirt módon való beállítása által hátrahúzni, vagy előreszorítani s szükség esetén az egyik vállat lefelé nyomni. Az 1. ábrán föltüntetett nadrágtartó mintegy fűzőt képez, mely a test hát- és oldalrészeit szorosan összetartja s azonkívül a mell szabad kitágulását nem akadályozza. A (k, k) gombok más, a nadrágtartó részét képező szerkezettel is helyettesíthetők, például oly módon, hogy az (a, a) szíjaknak a vállak fölött nyugvó darabjára egy elég erős (1) fémdarab (horog) erősíttetik, mely a vállat teljesen körülfogja s arról nem csúszhat le. Ezen (1) fémdarab (horog) czélszerűen szövettel van bevonva s belső oldalán, éppen úgy mint az 1. ábrán látható nadrágtartó váll fölött nyugvó részének belső oldala ki van párnázva (vattázva). Ha ezen nadrágtartót a nők szoknyatartó vagy egyenesen tartó gyanánt akarják alkalmazni, akkor a nőknek egy övet kell viselniök, melyhez az alj és az (a, b) szíjak hozzáerősíttetnek, azonban a tartószíjak a derékra vagy fűzőre erősített gombokra is rágombolhatók. Végül a tartószíjak tetszőlegesen meghosszabbíthatók vagy megrövidíthetők, úgy hogy bármily derékbőségű és korú személyek által használhatók lesznek. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Két egyenlő részből (szíjazatból) összetett nadrágtartó (egyenestartó), jellemezve azáltal, hogy mindegyik rész
