27572. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vezetőtestek előállítására elektromos fém és hő számára

szenvedjen. A vezető testek hasznavehető alakjának megtartására azonban ínég akként is járhatunk el, hogy a redukálásnál nyert szilárd masszákat oly czélból, hogy azokat jobban sűrítsük, 300—2000° C-ig terjedő hőmérsékletnél vakuumban vagy legalább a levegőnek lehető elzárásával izzítjuk ; ezen izzítást egyaránt alkalmazhatjuk, akár használjuk az említett masszákat adalékanyagok nélkül, akár adunk azokhoz alkalmas fémeket vagy fémes vegyületeket, mint a fémek hydrogén- vagy nitrogénvegyületeit vagy pedig más nehezen olvadó anyagokat szénnel keverve vagy anélkül. Ha a ritka földeknek, pl. a thoriumnak, a földalkali-fémeknek vagy az urannak nitrogénvegyületeit alkalmazzuk, akkor ezeket előnyösen nátriumkárbiddal vágy más hasonló kárbiddal és valamely kötő anyaggal keverjük és a szokásos módon képlékeny masszává gyúrjuk, melyből a vezető testeket alakítjuk. Ezen vezető testeket pl. izzó lámpák szálait vakuumban izzításnak vetjük alá, a mikor is azok a beálló redukálás folytán •még inkább megszilárdulnak. Ha széntartalmú kötőanyagot használunk, akkor a szálakat czélszerűen még egyszer izzítjuk, a mikor is a kötő anyagnak szénje a netán még jelenlevő nitrogénnel illó vegyületté, pl. cyanná vagy más ily anyaggá egyesül. A jelen találmány gyakorlati foganatosításának egy módja izzó lámpák szálainak előállítására abban áll. hogy az említett szilárd anyagokat, melyek mindegyikét külön használhatjuk, vagy melyekből keveréket állíthatunk elő, finoman porrá zúzzuk és kötő anyaggal, pl. ezellulóze-oldattal teljesen egynemű képlékeny masszává dolgozzuk föl. Ezen homogén képlékeny maszszát alkalmas módon szálakká alakítjuk, pl. szokásos módon kipréseljük és megszárítjuk. Ha a szálak formálásánál szerves kötő anyagot használtunk, akkor azokat elszenesítés és vezetővététel czéljából körülbelül 100—800° C-ig izzítjuk, a mi legczélszerübben hydrogénben í 11. nitrogénben Vagy legalább is a légköri levegőnek lehető elzárásával történik. A szálakat most már tovább kezeljük, a mennyiben azokat scgédelektródákhoz erősítjük és oly bevezető drótokkal ellátott burába helyezzük, melyek segélyével a szálon áramot vezethetünk keresztül. Erre a burát légmentessé tesszük, ebbe esetleg hydrogént vagy más indifferens gázt vagy gázkeveréket bocsátunk, a szálat alkalmas feszültségű elektromos áram segélyével igen óvatosan és lassan izzítjuk és ezután igen fehér izzásig hevítjük. Igen finom szálak kezelésénél, melyeknek elektromos vezető ellenállása az izzásbahozás előtt természetszerűen meglehetősen nagy, azoknak izzásbahozására jelentékeny feszültségű áramokat kell használnunk; ha nem akarunk ilyenekkel dolgozni, akkor a szálakon kívül oly elektromos fűtő testeket alkalmazunk, melyek azokat megmelegítik, úgy hogy már nem csekélyebb feszültségű áramok is elegendők a szálak izzásba hozatalára. A fölhevítésnek ezen módja azonban csak ritkán válik szükségessé, mivel a legtöbb esetben a szálak vezetőképessége elegendő nagy az izzásbahozatalnak akadálytalan foganatosítására. Ha az izzásbahozatal az egyik vagy másik módon megtörtént, akkor a szálak vezető képessége annyira fokoztatott, hogy azok világítási czélokra használatos feszültségekkel bíró áramokat jól vezetnek anélkül, hogy azokat föl kellene hevíteni vagy a vezetésre másként külön alkalmasakká tenni. Az izzásbahozatalnál alkalmazott áramsűrűség szerint a szálak szine a beálló reakcziókhoz képest más-más színűvé lesz. Nagyobb áramsűrűségek alkalmazásánál a a szál szürke lesz, míg a legnagyobb igénybevételnél teljesen fémes külsőt nyer. A kész szálat a segédelektródákról levesszük és ugyanazon massza segélyével, mint melyből elő lett állítva, esetleg valamely más alkalmas ragasztó szer segélyével ismert módon elektromos lámpa üvegburokjának vezetékdrótjaihoz erősítjük. Miután a levegőt az üvegburokból lehetőleg teljesen eltávolítottuk, a szálat még egyszer izzítjuk és az üvegburkot újból evakuáljuk, minek megtörténtével azt elzárjuk ; a lámpa ekkor használatra kész. A helyett,