27517. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémlemezes mesterséges fogazatoknak kemény forrasztás nélkül való előállítására

— 2 -Mielőtt azonban a fémcsíkot kapoccsá hajlítanék, ennek azt a (h) fölületét, melyen a lemezzel érintkezni fog, a lemezzel való sima egyesíthetése czéljából ónozzuk. Mikor a (d) fogakat a föntebb leírt módon a mintán fölállítottuk, a kapcsokat a mintán gipszből utánképezett ép fogakhoz erősítjük, azután pedig a minta labiális oldalát beolajozzuk, ezen az oldalon gipszpépből vagy Stents-féle masszából egy (i) gátat rakunk (3. ábra), mely egészen a mesterséges (d) fogak fölső éléig ér és a (b) kapcsokat is födi azok labiális oldalán. A tömeg megkeményedése után az inyoldalán alkalmazott (f) viaszcsíkot is eltávolítjuk, mely eddig a fogakat a mintán rögzítette, mikor oly mintát kapunk (lásd a 3. ábrán fölülnézetben), melynek inyoldalán viasz nincs és melyen a mesterséges fogakat a föntebb jelzett kapcsok és az (i) gát rögzíti. Ezután a mesterséges fogak között, valamint a (g) ép fogutánzatok és a velük szomszédos mesterséges fogak között lévő hézagokat valamely képlékeny anyaggal töltjük ki, úgy hogy a fogsor hátsó oldala sima fölületet mutat és a levonatvételnél a tömeg a fogak között lévő hézagokba be nem hatolhat. Az ily módon készült mintáról gipsszel vagy Stent-féle masszával levonatot veszünk oly módon, hogy a minta szabad inyoldalát beolajozzuk, a (j) levonatanyaggal kitöltjük, úgy hogy ez a fogak metsző éle és rúgófölülete fölé érjen. (4. ábra). Mikor a levonat megkeményedett, az (i) gátot a minta labiál-oldaláról eltávolítjuk, mikor a (j) levonatot is leemelhetjük a • mintáról. A fogak eme levonaton vannak rögzítve, úgyszinte a kapcsok is. A jelzett részek eltávolítása után a levonatról a minta inyoldalának (k) mintáját készítjük el (5. ábra), melyen a mesterséges fogak (dl) hátsó fölületei és esetleg a kapcsok is láthatók gipszbe vagy fémbe öntve. A (k) gipszminta szerint egy fémformát és fémmintát készítünk, míg ha a (k) minta maga fémből készült, csakis a megfelelő fémformát állítjuk erről elő, az így előállított fémforma és fémminta segélyével pedig egy fémlemezt sajtolunk, melyre az eddig előállított fémlemezekkel szemben az jellemző, hogy a lemez kemény forrasztás nélkül készül, a mennyiben az (e) védőlemezek az (a) lemezzel egy darabot alkotnak (6. ábra), míg az eddigi eljárásoknál emez (e) lemezek különálló darabok vol-I tak, melyeket az (a) lemezzel csakis a (c) ' élükön egyesítették forrasztás útján (1. | ábra). | Az (a) lemez előállítása a (b) kapcsokra i vonatkozólag is másként történik, minted\ dig, a mennyiben a sajtolás útján előállí• tott lemez nem ér csupán a kapcsok szé! léig, hanem ama részükön, hol a kapcso| kat föl akarjuk erősíteni, egy (1) perem: mel látjuk azt el (lásd a 6. és 7. ábrát), ' mely ép oly magas, mint maguk a kapcsok. Ezt az (1) peremet azon az oldalán, melyen az a kapoccsal érintkezik, a lemez nagyjából való elkészítése után ónozzuk, simára reszeljük, minek megtörténte után a lemezt magát is elkészítjük. Ily módon azt érjük el, hogy a kész lemez és a kapocs — melyet a lemezzel érintkező oldalán ugyancsak ónoztunk — szorosan egymásra fekszik és oly módon, hogy azt az izzó forrasztó pákával érintjük, tehát az ezüst-ón-ötvözetet megolvasztjuk, könynyen egymásra forraszthatjuk. Eme benső érintkezés következtében a lemez és kapcsok forrasztását arany- vagy ezüst-forrasszal is végezhetjük, a nélkül, hogy a lemez vetődésétől kellene tartani. Ebben az esetben azonban a forrasztást előnyösen a fogaknak a kész lemezen való megerősítése előtt végezzük. Mikor a lemez teljesen elkészült, az (e) védőlemezek megfelelő pontjain a fogak horgainak átvezetésére szolgáló (m) fúratokat létesítünk, a fogakat elhelyezzük, a horgokat lehajlítjuk, a fogakat és esetleg a kapcsokat is viasz segélyével megerősítjük és az egész darabot, mint a közönséges fémmunkánál, az ágyazó anyagában elhelyezve, a viaszt kiolvasztjuk, az egészet kiszárítjuk és a fogakat, esetleg kapcsokat is a szokásos módon megerősít! jük.