27484. lajstromszámú szabadalom • Sík alá nem támasztott mennyezet

ruganyossággal egyesítve igen erős lökések fölfogására alkalmas. A mellékelt rajzban a jelen találmány tárgyát képező mennyezet oly foganatosítási alakjában van föltüntetve, mely nagyobb megterhelésnél és nagy fesztávolságnál alkalmazható előnyösen. Az 1. és 2. ábrák a mennyezetnek egymásra merőleges metszeteit láttatják. A íJ.ábraa mennyezet perspektivikus nézete. A mennyezetnek ezen foganatosítási alakjánál a belső részt az (a) parafatéglákból állítjuk elő, melyeknél az egyik hosszvéglapban a (V)-alakú (b) bemetszés, a másik hosszvéglapban pedigkétszabálytalan ékalakú (c) kiszögelés van kiképezve; az egyik harántvéglapban a (d) horony, a másik harántlapban pedig (a jelen foganatosítási alaknál félkeresztalakú) (e) bemetszés van kiképezve. A véglapok ezen sajátságos kiképzésének czélja nemcsak abban áll, hogy a téglák összes véglapjainál szilárd összeköttetését létesítsük, hanem egyszersmind abban is, hogy szükség esetén, vagyis nagyobb hordképességű és fesztávolságú mennyezeteknél a harántvéglapok között a keresztalakú harántmetszettel bíró (f) tartó elemeket és a hosszvéglapok között a (g) tartó elemeket rendezhessük el, melyek végeikkel az (f) elemek vízszintes lapjain fekszenek föl. Ezen tartó elemeknek téglákkal való benső összeköttetése czéljából a téglák véglapjaiban kiképezett bemetszéseket tetszőleges, hordképes habarccsal (pl. czementhabarccsal) töltjük ki, melybe a tartó elemeket beágyazzuk. Az ily módon előállított belső részt, akár alkalmazzuk a tartó elemeket, akár nem, hordképességének és tűzbiztonságának fokozása czéljából alsó és fölső oldalán vagy ezen oldalak csak egyikén a (k) azbesztlemezekkel burkoljuk, melyeket vízáthatlan és tűzbiztos habarcs, pl. czementhabarcs segélyével a mennyezet belső részét alkotó téglákra tapasztunk és ezenkívül még czinkkel bevont (h) szögekkel is rögzítjük. A szögecselést rögtön a lemezek elhelyezése után, vagyis a habarcs lekötése előtt foganatosítsuk. A fölső azbesztburkolat egyszersmind padló illetve tetőfödés gyanánt is szolgálhat, míg az esetleg az alsó oldalon alkalmazott azbesztburkolat a mennyezetvakolatot helyettesíti. Azazbesztlemezeknekalkalmaskötő anyaggal pl. czementhabarccsal a mennyezet tégláin való megerősítése a középső résznek előállítása előtt vagy után történhetik ; lehet a mennyezet belső részének elkészítése után ez utóbbira egy czementhabarcsréteget fölvinni és a lemezeket ezen rétegbe beágyazni és rögzíteni. A föltüntetett foganatosítási példánál a belső mennyezettéglák fölső oldalán és az azbesztlemezek alsó oldalán a fecskefarkalakú (i) hornyok vannak kiképezve oly czélból, hogy a részek közti összeköttetés a lehető legszilárdabb legyen, a mit az említett hornyok között képződő (j) habarcstordák által jelentékenyen elősegítik; ezen hornyok természetesen nem okvetlenül szükségesek. Az alsó burkolatnak rögzítése legczélszerűbben gypszczementhabarcs segélyével történik. A (k) azbesztlemezek rézsútosan elmetszett (1) szélekkel bírnak, melyeket a lemezeknek a habarcsba való beágyazás előtt tömény vízüvegoldattal kenünk be; a lemezeknek ezen széleit, biztos rögzítés czéljából, czinkkel bevont szegekkel a mennyezet belső részéhez szegeljük. Az azbesztlemezek vastagsága a 4—10 mm. között, a parafatégláké pedigöO—150mm. között változhatik. A mennyezet belső részét szokásos deszkaborításon állítjuk elő. A mennyezet belső részére az aszbesztlemezekből készült burkolat helyett más vízáthatlan és tűzbiztos masszát, pl. aszbesztczementet, xylolythot, tapasztott czementet vagy könnyű betont (esetleg salakkal, kokszhamuval, horzsakőhomokkal, tuffhomokkal stb. keverve) vihetünk rá és pedig tetszőleges vastagságban és folytonos rétegben. A mint az előzők alapján könnyen belátható, a mennyezet eddig el nem ért csekély (körülbelül 6—10 cmnyi) vastagsággal bír és ennélfogva a legnagyobb hord képességnél és fesztávolságnál is csak igen kis önsúllyal bír. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Sík, alá nem támasztott mennyezet, jellemezve egy parafakövekből, infuzória-