27450. lajstromszámú szabadalom • Automatikus tüzelési berendezés
- 3 -búvó lyukon keresztül időről-időre kiürítjük. A rostélyrudakat alátámasztó és egyszersmind a forgó klinkerrúd csapágyait hordó tartó megszerkesztésében eddig nehézségek merültek föl, a mennyiben nem lehetett ezen klinkerrúd számára oly alkalmas csapágyakat elrendezni, melyek a rúdnak gyors kiszerelését lehetővé tették és az égési hő által csakhamar ki nem égettettek volna. A jelen találmány szerint a klinkerrúd csapágyait főképen a tartó alsó oldalán rendezzük el, a hol azok a hő ellenében meg vannak védve és a klinkerrudakat helyváltoztatás ellenében az azokat részben átfogó toldatok segélyével biztosítják, mely toldatok a tartó fémtömege által,, melyhez hozzá vannak csatolva, elégés ellen biztosítva vannak. Ezen szerkezet a 6. és 7. ábrákban látható, a hol (17) és (18) két, egymástól elkülönített, a tartót alkotó rudat jelöl. Ezen rudak a (19) összekötő harántrudakkal egy darabban vannak készítve, melyekben a klinkerrúd csapágyai vannak kiképezve. Ezen czélból a harántrudak fölső lapjában a konkáv (20) vájat van elrendezve, melybe a klinkerrúd be van ágyazva és melynek a klinkerrúd fölfelé mozgó oldalán lévő vége a klinkerrudat részben átfogó (21) toldattá van kiképezve. Ez utóbbi megakadályozza a klinkerrúdnak helyéből való elmozdulását, midőn fogai a salakkal érintkeznek; hogy a klinkerrudat azonban helyében még jobban biztosítsuk, a másik oldalon a leszerelhető (22) toldatot rendezzük el, melyet tetszőleges módon erősítünk meg; a rajzban ezen czélra a haránttartóba becsavaró lt (23) csavar van föltüntetve. Ezen elrendezés következtében a klinkerrúd biztosan tartatik meg helyzetében és minthogy a csapágy nem terjed a rúdon túl, azért az nem is ég ki egyhamar és a klinkerrúd szükség esetén mégis könnyen kicserélhető. A 8. és 9. ábrák a tüzelési berendezésnek egy másik foganatosítási alakját láttatják, melynél a (10) hamutérbe ennek fölső sarkán bevezetendő levegő előbb a porkamra (25) falának fölső végén ennek mentén elrendezett (24) csatornába áramlik. Ezen csatorna előnyösen öntött vasból készül és fölötte egy második (2G) csatorna van elrendezve. Ezen csatorna arra szolgál, hogy az (5) lemez alá ennek lehűtésére szolgáló levegőt vezessen, mely a tűztér hátsó oldalán elrendezett függélyes (27) csatornán (9. ábra) a (2) boltozat (8. ábra) fölött elrendezett (28) térbe áramlik. Minthogy ezen tér a (29) csatorna segélyével magával a tűztérrel van összekötve, ezért az erős huzam folytonosan nagy mennyiségű levegőt áramoltat a (26) csatornán keresztül és ez által megakadályozza, hogy az (5) lemez túlhevíttessék. Ez nagy előnnyel jár, mivel máskülönben az (5) lemez nagyon fölhevíttetnék, a mennyiben a (32) nyílásokon kiáramoló levegő nem hűtheti le ezen lemezt elegendő mértékben. A föltüntetett foganatosítási alaknál a (24) csatorna, mint már említettük, öntött vasból készül és a fölfelé nyúló (30) karimával van ellátva, mely az (5) lemezt alátámasztja. Ez utóbbi, mellső szélén, a lefelé nyúló (31) karimával van ellátva, mely a (24) csatorna födelének mellső részén nyugszik. Ily módon a (26) csatorna oldalfalait ezen (30) és (31) karimák képezik. A (24) csatornából a (32) nyílások vezetnek ki, melyek az előbbi foganatosítási alak (9) nyílásainak felelnek meg. A (24) csatorna a tüzelési berendezés mellső oldalán a (33) ajtóval elzárható, melyben a (34) tolóka van elrendezve, mellyel a levegő beáramlását szabályozhatjuk. A (30) karima (35)-nél meg van szakítva, hogy a levegő úgy a (8) porkamrából, mint a csatorna mellső nyitott vége felől beáramolhassák. Ezen foganatosítási alaknak más előnye abban áll, hogy azon gyakori esetben, a melyben az (5) lemez megreped és ezen repedésen keresztül a por megtömi a (26) csatornát, a (24) csatorna működése nem zavartatik és ez által a rostély kiégetése megakadályoztatik.
