27443. lajstromszámú szabadalom • Fék

— 2 — íi (D) csap van elrendezve, mely körül a (d, d') emeltyű foroghat (6. és 7. ábra). Ezen emeltyű rövidebb (d') karjába az (E) tengely van forgathatóan ágyazva, melyre viszont az (e) lánczkerék és a (b) fogkoszorú sík jában fekvő (e') fogaskerék van erősítve (1., 2. és 7. ábra). Az (F) láncz az (a3) lánczkereket az (e) lánczkerékkel, az (F') láncz pedig az (ai) lánczkereket a (C) lánczkerékkel kötik össze. A (d, d') emeltyű (d) karján csuklósan megerősített (G) rúd másik vége a (11) tárcsához van kapcsolva, mely a (h', h') csapágyakban forgatható és a járműszélességében haladó (h) forgattyútengelyre van ékelve. Ezen (H) tárcsa (h2) peczekkel van ellátva, mely az (i2) csap körül lengő (I i) emelí^ űnek (1') hasítékába nyúlik (1. ábra) míg ezen emeltyű (i) karjának vége az (a5) kilincskerékkel kapcsolatba hozható (J) emeltyű egyik végével áll csuklós összeköttetésben (1. és 5. ábra). A (J) emeltyű cső alakú és másik végén a tulajdonképeni kilincset képező (j) ujj van elrendezve, mely a (J) csőemeltyű belsejében elrendezett (j') rúgó hatása alatt áll (5. ábra). A (H) tárcsán (k, l)-nél két kis (K, L) láncz vagy zsinór van erősítve, melyek az egyik kocsirúd mentén haladva, a kocsis keze ügyében végződnek. A (h) tengely forgattyúja (M) húzórúd egyik végével áll kapcsolatban, míg ennek másik vége az (m) csapra vau szeielve, mely utóbbi két (N, 0) emeltyűkarnak közös összekötő csapja gyanánt szolgál (2. ábra). Az (N) emeltyű a fix (n) csap körül foroghat, míg a másik (0) emeltyű az (o) nál a háromkarú (P, p, p') emeltyűvel áll csuklós kapcsolatban. Az (0) emeltyű hossza változtatható, mely czélból az (o') csővel van fölszerelve, mely a (P, p, ])') emeltyűhöz erősített (p2) hüvelyt csekély súrlódással fogadja magába, míg az (o2) orsó a (p2) hüvelyben csúszhat, mi mellett az (o') csőben az (o3) tekercsrúgó foglal helyet. A (P, p, p') (P, p) karjaira (Q) csapok vaunak erősítve, melyek a (C) tárcsát a (q) gyűrű közvetítésével a (P, p, p') emeltyűvel kapcsolatba hozzák (2. és 9. ábra). A (h) forgattyútengelynek a (B') kerék felőli végén az (R) korong van megerősítve, melyen (r)-nél az (i2) vezető görgőn futó (r') zsinór vagy láncz van megerősítve, míg az utóbbinak másik vége az (s') vezetékben és az (s3) csapra szerelt (s2) csőben vezetett (S) rúd (s) fejéhez van kapcsolva (í. 10. és 11. ábra). Az (F) láncz (f) kampóval (1. ábra), az (F') láncz pedig (f) kampóval (4. ábra) van ellátva. Az (f) kampó az (F) láncz mozgását két (f2, f3) ütköző között határolja s ily módon a rugókat befogadó (a') dob elforgását is megszabja. Az (F') láncz (f') kampója az (S rúd (s) fejével kapcsolódhat. Ezen fék az indítást előre és hátrafelé egyaránt megengedi és működési módja következő: Rendes menet alkalmával az egyes részek az 1—4. ábrákon föltüntetett helyzetet foglalják el. Ha a kocsivezető a járművet megállítani és ezen czélból fékezni akarja, meghúzza az (L) zsinórt, minek következtében a (H) tárcsa az (x) nyíl irányában elfordul (1. ábra) s a hozzákapcsolt (G) húzórúd a (d) emeltyűt a (D) tengely körül elforgatja, a mikor is az (e') fogaskerék a (B) kerék (b) fogkoszorújába kapaszkodik. A (B) kerék tehát az (e') fogaskereket és a vele szilárd kapcsolatban álló (e) lánczkereket elforgatja, mely utóbbi az (F) lánczot magával viszi, minek következtében az (a3) lánczkerék, valamint a rúgódob is forgásba jön s az (A) rugók megfeszülnek. Az (A) rugók megfeszítésére szükséges mozgás mértékét az (F) láncz (f) kampójának az (f2 f3) ütközők között leirt útja határozza meg (1. ábra). Ugyanekkor, midőn a (H) tárcsa elforgása következtében az (e') fogaskerék a (b) fogkoszorúba kapaszkodott, az (1, i) emeltyű (i') vezetékébe nyúló (li2) peczek ezen emeltyűt az (i2) tengely körül elfordította s a (j) kilincset az (a5) kilincskerékből kikapcsolta (1. és 5. ábra). Mire a rugók megfeszültek és a láncz