27433. lajstromszámú szabadalom • Vasúti jelző és váltóállító szerkezet

_ 4 — vány a, (64) rúd (66) kivágásából, melyben azelőtt fogva tartatott, kilép. A dugattyúmozgás ezen első része tehát csupán a váltó elreteszelésének megszüntetését idézi elő. Ha a (49) elreteszelő nyúlvány teljesen kihúzódott a (64) rúd ezen kivágásából, a (46) ütköző a sarlóalakú (55) ütközők végeire támaszkodik, melyek a sarlóalakú ütközők hátlapjára támaszkodó (56) csigák hatása alatt előzőleg egymáshoz kölcsönösen közeledtek. A (46) ütköző tehát a sarlóalakú (55) ütközőket és ezekkel egyszersmind az (52) tolókát is magával viszi. Az (52) tolóka az (58 59) szögemeltyű és a (61) rúd közvetítésével a (60) váltó átállítását eszközli. A dugattyúlöket ezen második részében tehát a váltó átállítása megy végbe. Azon pillanatban, midőn a váltónyelv végső állásába jut, a sarlóalakú (55) ütközők másik vége az (57) csigákra támaszkodik, a mint ez az 5. ábrán pontozott vonalakkal jelezve van és egymáshoz közelíttetik, miközben hátulsó végük megfelelően eltávolodik egymástól, úgy hogy a (43) rúd (46) ütközője közéjük nyomulhat. A váltó tehát most teljesen független a dugattyútól és ez utóbbi löketének végéig tova mozoghat. A dugattyú mozgásának ezen harmadik részében a (48) elreteszelő nyúlvány benyomul a (67) kivágásba, mely a váltómozgás következtében a (43) rúd alatt megfelelően beállott, az az olykép, hogy (67) bevágása a (48) elreteszelő nyúlvánnyal szemközt áll. A váltó tehát, a mint a dugattyú löketének végére érkezett, elreteszeltetik és pedig az ellenkező állásiban. A váltónak az új helyzetből az eredeti helyzetbe való visszaállításánál a működés módja ugyanaz, mint föntebb, csakhogy ez esetben a második, (41) elektromágnest kell gerjeszteni. A ducrattyúmozgás első részében tehát a váltó kikapcsoltatik, második részében átállíttatik, végre harmadik és utolsó részében a végső helyzetben, ismét elreteszeltetik. A (62) és (64) rudak közé egy rúgőszerkezet van beiktatva. Ennek ctZ cl czélja, hogy a váltó, midőn azt a lokomotív kereke önműködően kinyitja, ismét magától elzáródjék. Ha ugyanis a vonat a váltóhoz érkezik, mely normális helyzetében van, és a kerék koszorúja a váltónyelv kinyitását eszközli, a (63) rúgótok összenyomja a (68) rúgót, miután a (64) rúd el van reteszelve; egyszersmind a (61) rúd és az (58 59) szögemeltyű az (52) tolókának megfordított irányban oldalra való kilengését idézi elő, a nélkül azonban, hogy a motor dugattyúja mozgást végezne. Ha a vonat elhaladt, a (68) rúgó a váltó és az (52) tolóka visszamozgatását eszközli. A 6. ábrán föltüntetett váltóállító szerkezet az 5. ábrán láthatótól csak abban különbözik, hogy a henger a sinek irányával nem párhuzamosan, hanem arra merőlegesen van elrendezve. Az (52) tolóka ez esetben a (69) és (70) rudak közvetítésével, melyek közé szintén egy (63) rúgótok van iktatva, eszközli a váltónyelv mozgatclS&tcl rugalmas elrendezés folytán a váltó itt is magától visszatér eredeti helyzetébe, mihelyt a vonat elhaladt. Ezen kiviteli alaknál a (64) elreteszelő rudat az (52) tolóka a (71 72) szögemeltyű segélyével mozgatja el. A szerkezet működésének módja hasonló az 5. ábrán föltüntetett motoréhoz, azon különbséggel, hogy a (64) elreteszelő rúd nem a váltó által kormányoztatik, mint ott, hanem közvetlenül az (52) tolóka, illetőleg a (69) váltóállító rúd által. A (63) rúgótok itt, ha a váltót mereven akarjuk ágyazni, elhagyható. A föntiekben ismertetett kormányzó szerkezetek és pedig úgy a jelzőkhöz, mint a váltókhoz valók, természetesen áramkapcsolókkal vannak ellátva a munkaáramkörök be- és kikapcsolása czéljából. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. A 23963. sz. szabadalom által védett vasúti jelző- és váltóállító szerkezet elektromos szelepkormányzással, az által jellemezve, hogy a (7) szeleptokból