27417. lajstromszámú szabadalom • Berendezés elektromos vasutak váltóinak a kocsiról való állítására

ben megtartja. Az áramszedő további eme­lése alkalmával a (9) hüvely a (6) segéd­kontaktus (7) orrában megakad, úgy hogy a (9) hüvely az áramszedővel együtt emel­tetik. Az áramszedő lebocsátása alkalmá­val a (9) hüvely csak akkor ereszti el a (6) segédkontaktust, a midőn ez már a sinek közötti résben van, úgy hogy a se­gédkontaktus az áramszedő leeresztését nem akadályozza. Az 1. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál a váltó átállítására szolgáló tel­jes szerkezet az üreges (13) szívdarabban van elrendezve. A (12) csúcssín forgás­pontján túl a (14) meghosszabbítással van ellátva, mely egyrészt a (13) öntvény falához, másrészt pedig a (14) kar (21) csészéjéhez támaszkodó (15) rúgó hatása alatt áll, úgy hogy a csúcssín állandóan a rajzban föltüntetett helyzetben tar tátik. A (13) öntvényhez továbbá az állítószer­kezet működtetésére szolgáló (16) elektro­mágnes (17) magja van erősítve, melynek sarka a (18) sarknyúlvánnyá van kiszé­lesítve, és a vonzóerőnek a megkívánt szélső helyzetben való érvényesítése czél­jából a (19) nyúlvánnyal van ellátva, mely a (14) kar (20) kivágásába hatol. Az elektromágnes tekercselésének egyik vége a pontozottan jelzett (11) vezeték segélyével az (1) áramvezetékkel, másik vége pedig az ugyancsak pontozottan jel­zett (10) vezeték segélyével az (5) segéd­vezetékkel van összekötve. A (4) áramszedőtől és a (6) segédkon­taktustól egy-egy vezeték vezet a kocsive­zető helyéhez, a hol egy rúgó által állan­dóan megszakítva tartott és a kocsivezető által lábbal vagy kézzel zárható kontaktus­ban végződnek. Ezen utóbbi szerkezet köny­nyen elképzelhető és annyiféleképen old­ható meg, hogy annak rajzban való föltün­tetése fölösleges. Ha a kocsivezető ez utóbb említett kon­taktust zárja és a kocsi annyira közel ju­tott a váltóhoz, hogy a (6) segédkontak­tus az (5) segédvezetéket érinti, úgy a (16) elektromágnes gerjesztetik és a (14) kart vonzza, miáltal a csúcssín elforgattatik és a váltó átállíttatik. Ha ellenben a kocsivezető az említett kontaktust nem zárja, úgy a (16) elektromágnes áramköre nem fog záratni, a csúcssínt a (15) rúgó eredeti helyzetében tartja és a kocsi egye­nes irányban halad tovább. A találmány tárgyát képező berendezés mindkét sínre működő vagy többszörös vál­tóknál is alkalmazható. A segédkontaktus elrendezése továbbá az elektromágnes és a csúcssín közötti kinematikai kapcsolat sok­féleképen változtathatók a nélkül, hogy a találmány lényege ez által befolyásoltat­nék. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Berendezés elektromos vasutak váltói­nak a kocsikról való állítására, jelle­mezve egy a váltók mentén elrende­zett segédvezeték, ezen súrlódó segéd­kontaktus, továbbá az egyik áraímveize­ték és a segédvezeték közé iktatott, a csúcssínre működő elektromágnes (so­lenoid) által, mely a rúgó vagy egy más elektromágnes által egyik szélső helyzetében tartott csúcssínt a váltó átállításának megfelelő másik helyzetbe juttatja, mi mellett a segédkontaktus és az elektromágnes tekercselésével ösz­sze nem kötött áramvezeték közötti összeköttetés létesítésére szolgáló kon­taktus van a kocsivezető helyén elren­dezve. 2. Az 1. alatt igényelt berendezés fogana­tosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy a csúcssín a szívdarabba nyúló (14) karral van ellátva, továbbá hogy a szív­darab belsejében van úgy a szerkezet működtetéséire szolgáló elektromágnes, mint a váltót eredeti helyzetében meg­tartó rúgó elrendezve, mi mellett az elektromágnes a csúcssínnek forgás­ponton túli meghosszabbítására műkö­dik. (1 rajzlap melléklettel.) PAU.AS •íéervÉNYlÁBSAfiAfi nuo

Next

/
Oldalképek
Tartalom