27398. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ammoniák szintetikus előállítására

nyo9 idő múlva megszűnik. Ezen tünemény | pontos megvizsgálása kimutatta, hogy az J ammóniák képződése az oxygén jelenléte által van föltételezve, mely vasoxyd illetve vasoxyduloxyd alakjában a vasreszelékben mindig jelen van. Ezen megfigyelés adta meg a kulcsot azon találmányhoz, melyen a jelen eljárás alapszik. Hogy t. i. aminoniákot szintetikus úton előállíthassunk, mindig oxygénnek kell jelen lenni és hogy az ammóniák képződése folytonos legyen, az oxygénnek szabad és kötött állapotban kell jelen lennie a végből, hogy a hydrogén vagy a jelenlevő szénoxyd által redukált oxyd az oxygén által vízgőz jelenlétében újra oxydáltassék. Az oxyd tehát itt nem működik katalitikusan változatlanul maradó kontaktus anyag gyanánt, hanem kémiailag hat, a mennyiben az első stádiumban redukálódik, a másodikban ismét oxydálódik. Ebből látható, hogy a szokásos kontaktus-anyagok, mint pl. a platinaszivacs, platináit azbeszt, horzsakő, faszén stb. a jelen ezélra nem alkalmazhatók, hanem a reakczió közvetítésére oxygénátvivő anyagot, pl. vasoxydot, chromoxydot, bismuthoxydot stb. kell használnunk. Ez a körülmény egyúttal megmagyarázza, miért nem volt eredménye az ammóniák szintetikus előállítására eddig megadott eljárásoknak. A 74275. sz. német birodalmi szabadalomban le van irva egy eljárás ammoniumbikarbonát illetve ammoniumformiát előállítására, mely abban áll, hogy szénoxyduak illetve szénsavnak nitrogénnel, hydrogénnel és vízgőzzel való elegyét kontaktusanyagok (horzsakő, faszén, platinaszivacs vagy platinakorom) jelenlétében egymásra engedünk hatni. Minthogy itt épen úgy mint a föntemlített eljárásoknál, sem oxygén, sem valamely oxygénátvivő gyanánt szolgáló fémoxyd a reakcziónál nem működik közre, azért ezen eljárás sem járt eredménnyel és az eljárás utánvizsgálásánál kitűnt, hogy az téves adatokon alapult. Hogy tehát a jelen találmány tárgyát tevő eljárás szerint ammoniákot előállítsunk, nitrogénből és oxygéuból álló elegyet, azaz légköri levegőt és szabad hydrogént tartalmazó gázt, pl. világító gázt, vezetünk el kb. sötétvörös izzásra hevített vasoxyd, legelőnyösebben összegöngyölített sodronyháló fölött, melyet előzőleg erősen oxydáltunk. Aktiv anyag gyanánt azonban más olyan fémoxydot is használhatunk, mely oxygén átvitelre alkalmas, mely ezélra a vasoxydon kívül különösen a chromoxyd és bismuthoxyd bizonyult kitűnőnek. Világítógáz alkalmazása esetén erős aminképződés lép föl, mely amineket forró, erősen alkalikus oldatokkal való mosás útján ammóniák fölszabadulása mellett meg kell bontanunk, mielőtt a képződött ammoniákot savakkal a szokásos módon elnyeletnők. A szóban forgó eljárást legegyszerűbben akképen foganatosítjuk, hogy kb. egyenlő rész levegőből és vízgázból álló elegyet, mely vízgőzzel többé vagy kevésbé telítve van, az illető fémoxyd fölött, melyet előbb a reakczióhőfokra (vasoxyd alkalmazása esetén gyönge vörös izzásig) hevítettünk, vezetünk, még pedig akképen, hogy az oxydot a lehető legnagyobb fölülettel alkalmazzuk oly czélból, hogy a gázokkal való legbensőbb érintkezést elérjük, mire a kilépő gázokat lehűtjük és a keletkezett ammóniák elnyeletése czéljából savakon vezetjük keresztül. Példa. Olyan elegyet, mely 26"05 1. levegőből és 25-48 1. világítógázból áll, mely utóbbit higított kénsavval az ammóniák minden nyomától megszabadítottuk és a mely nitrogénoxygén vegyületektől teljesen mentes volt, desztillált, majdnem a forrpontig fölmelegített vízen vezettünk keresztül, miáltal az elegy vízgőzzel telítődött. Ezt a gáz-és gőzelegyet azután 300— 400° C.-ra hevített, szemcsézett, kristályos vasoxyd-oxydul fölött, mely egy kb. 2 cm. belső átmérőjű és 60 cm. hosszú vascsőben foglaltatott, olyan sebességgel vezettük keresztül, hogy perczenként 345 cm3

elegy ment keresztül az oxyd-oxydulmassza fölött és a reakczióterméket alkalmas elnyelető készülékben fog-