27344. lajstromszámú szabadalom • Körkötőgép tömlős árúk előállítására

hogy a visszahúzódott (7) vezető részt még elérjék; azonban a rövid (18) púpokkal bíró tűk a (7) vezető rész alatt, mivel az vissza van húzva (ki van iktatva), és a (8) vezető rész alatt haladnak el, mivel ez lépcsőzetesen le van sarkítva (lásd az 5. ábrabeli vázlatrajzot). Ez utóbbiak azon tűk, melyek a mintaképzésben részt vesznek s a 6. ábrán (30)-al vannak jelölve. Hogy a be- és kiiktatás végezhető legyen, a (7) vezető részre egy két gyűrűvel ellátott (19) peczek van szilárdan csavarolva. Ezen két gyűrű közé egy (20) villa nyúlik (2., 3. és 8. ábra). Ezen villa a vízszintesen vezetett (21) tolókának függélyesen meggörbített végét képezi. A tolóka fejébe egyfelől egy (22) rögzítő rúgó kapaszkodik, mely a tolókát s ezzel együtt a (19) és (7) részeket is két szélső helyzetükben rögzíti oly módon, hogy a megfelelő (24) rovátkába becsappan (8. ábra). A tolóka feje másfelől szabad végén (25) orral bír, mely egy (26) villafejjel áll kapcsolásban. A (27) tűs henger az ismert módon mozdulatlanul, ' szilárdan áll (2., 3., 6., 7. és 8. ábra) s a (28) zár, mely a tolóka (29) vezetékével merev egészet képez, a (27) henger körül kering. Ezen keringő mozgásban azonban a (26) villafej nem vesz részt, sőt inkább csupán a 2. és 8. ábrán látható nyilak irányában tolatik előre-hátra. Ez tetszőleges berendezés segélyével történhet, például egy számláló- és mintaláncz útján, mely mivel ismeretes, a rajzon nincs föltüntetve. A (28) zár ugyan a harisnya sarkának és fejének fogyasztása és pótlása alkalmával csak félkört ír le a tűshenger körüli ide-oda lengése közben, mely czélból a (7 9) és (12) tűvezető részek tudvalevőleg még külön mozgékonysággal bírnak a zárban. Ez azonban a jelen találmány itteni leírásánál nem jön tekintetbe. Itt elegendő azt tudni, hogy a zár a harisnya szárának (a sarok fölötti résznek) kötése alkalmával a 3—7. ábrákba berajzolt nyilak által megadott egyik irányban körülfut. Ez az oka annak, hogy az új (7 21 26) berendezést miért szüksé| ges csak egyszer és nem kétszer, a (9) tűvezető részre vonatkozólag (4. ábra) alkalmazni. A 10. és 11. ábrán látható árúk keletkezési módja ismeretes. Ezen két rajz csak arra akar emlékeztetni, hogy mily módon megy végbe a munkafolyamat. Az árú keresztsorait az (1 2 3 4 5 6), a hosszsorokat (I II III IV V) számok jelzik. Az (1 2 5 6) sorok álljanak például fekete fonalból, a (3 4) sorok ellenben fehér fonalból. Ennek következtében fekete keresztcsíkokkal váltakozó fehér csíkos árú keletkezik. A szines (III) hosszcsík úgy keletkezik, hogy azon tűk (a 6. és 7., valamint 1., 2. és 8. ábrán a (30) tűk), melyek alacsony (18) púpokkal vannak ellátva (1. ábra) és ezen (III) sort kötik (10. és 11. ábra), időnként a 8. ábrán látható magasságban, vagyis a fogóhelyzetben állva maradnak, úgy hogy az újonnah fektetendő fonal a horog nyílásába befektethető ugyan, mivel azonban az utoljára kötött s ennélfogva még a (30) tűn (8. ábra) függő | (31) hurok még a (32) tűnyelven nyug-I szik, a tűknek közvetlenül erre következő lesülyedésénél nem képződhet hurok. így történik aztán, hogy egy (a) pontban (10. ábra) a (3) és (4) sorokból két fehér fonalszem egyesítve, egyetlen hurokban nyugszik, melyet a (2) és (5) sorok két fekete fonala képez. Azonban a tűk alkalmas állása és a (33) fonalvezető (6. és 7. ábra) alkalmas elrendezése mellett a fonal úgy is fektethető, hogy nem találja meg az utat a horog nyitott szájába, hanem a tű mögé fekszik. Ezen eset- van föltüntetve a 7. ábrán a (30) tűnél. így keletkezik a 11. ábrán látható árúminta. Mellékesen megjegyzendő, hogy a találmánynak a szabadalmat indokoló ismérvét nem ezen, már ismeretes hurokképzés alkotja, hanem a (7 19 20) berendezés, mely lehetővé teszi, hogy épen ezen hurokképzés (10. és 11. ábra) az egész harisnyán köröskörül, egy tetszőlegesen berendezendő mintaszerkezetnek megfelelően létesíthető legyen.