27317. lajstromszámú szabadalom • Gyorsanjáró dugattyús szivattyú

— 2 — viteli alakja van példaképen feltüntetve, és pedig a következő módon: 1. ábra egyik kiviteli alaknak részben hosszmetszete, részben oldalnézete ; 2. ábra az 1. ábra A—B vonalán átmenő keresztmetszet; 3. ábra egy másik kiviteli alak hosszmetszete ; 4. ábra a 3. ábra C—D vonalán átmenő metszet; 5. ábra egy önműködő zárószeleppel ellátott összekötő csőnek hosszmetszete. Az 1. és 2. ábrabeli kiviteli alaknál az (r) nyomószelep fölötti tér, illetőleg a nyomcső és a (p) dugattyú működési tere között egy kívül levő, külön (d) összekötő cső van elrendezve. Ezen összekötő cső egyik helyén, például a (p) dugattyú működési terének falában van az elzáró szerkezet elrendezve, mely a (d) összekötő csövet elzárja. Ezen elzáró szerkezet lehet például az (a) szelep, melyet egy erős (m) rugónak, valamint az (r) nyomószelep fölötti folyadéknak nyomása rendesen elzárva tartja. Ezen megterhelés ellen való kinyitása a szelepnek a szívó-periódus végén történik alkalmas vezénymű segélyével, melyet vagy magának a szivattyúnak egyik mozgó alkatrésze, vagy pedig a szivattyú hajtóművének egyik alkatrésze képez. Ezen első kiviteli alaknál a (p) dugattyú egy (c) karral van ellátva és az (a) szelepnek (1) orsója benyúlik a dugattyú működési terébe, mi által a dugattyú szívás alatt (c) karjával eltolja az (1) orsót ós kinyitja a szelepet. Az (a) szelep nyitási időpontjának és tartamának szabályozása czéljából föltüntetett kiviteli alaknál maga az (n) szelepház a (c) karhoz képest elállíthatóan van a (p) dugattyú működési terének falába beszerelve. A beállítás történhetik pl. (k) támcsavarok segélyével. Az elzáró szerkezet más elrendezésénél vagy más fajta elzáró szerkezet alkalmazásánál természetesen más vezénymű és más szabályozási mód választandó. Minden esetre czélszerű oly elrendezést választani, hogy a nyitásnak úgy időpontja, valamint időtartama szabályozható legyen és a szabályozás kívülről történhessen. Elrendezhető a fenut leírt kiviteli alaknál a nyitás szabályozását előidéző szerkezet magán a (c) karon is, például egy beállítható ütköző, vagyis állítócsavar alakjában, de ez semmi esetre sem lenne oly előnyös, mint a vázolt elrendezés. Nagyobb szivattyúknál egy kivülfekvő külön (d) összekötő csőnek alkalmazása a működési tér és nyomócső, illetőleg a nyomószelep fölötti tér között elrendezhető összekötő csatorna által fölöslegessé lesz. Ekkor a vezényelt elzáró-szelep ezen csatornában rendeztetik el. Ha a * zállítómagasság és ezáltal a nyomócsőben, valamint a (d) összekötő csőben uralkodó nyomás igen nagy, akkor ajánlatos ezen nyomást a működési teret betöltő víznél csökkenteni. Ezen czélból az 1. ábrán egy a (d) összekötő csőbe iktatott (b) csap is fel van tüntetve, melynek kézzel való beállításával az átnyomuló vízsugár tetszés szerint fojtható. A 3. és 4. ábrán feltüntetett kiviteli alaknál nincs külön vezényelt (a) szelep alkalmazva. A (d) összekötő cső itt egy a (d) dugattyút szorosan körülfogó (e) hüvelynek (f) furatába torkollik. A dugattyúra ható egyoldalú nyomás elkerülése czéljából a hüvely egy köralakú (g) horonnyal van ellátva. A szívó periódus végével a dugattyú vége szabaddá teszi a (d) cső szájnyílását és elzárja a nyomási periódus kezdetével. Ily módon tehát a (p) dugattyú egyúttal a nyomóvíz vezényműve gyanánt is szolgál. Hogy a (d) összekötő csőben mindenkor a nyomómagasságtól független, egyenletes nyomás uralkodjék, csatlakozhatik ezen összekötő cső egy szabályozott nyomással bíró külön nyomócsőhöz is. A 3. ábrán pl. a (d} összekötő eső a (h) víztartályból ágazik el, mely a víz elhasználásához mérten táplálható külön szivattyúval, vagy tetszés szerinti más tápkészülékkel, vagy pedig valamely vízvezetékkel. Megemlítendő végül még, hogy alkalmazható a szivattyú működési terének teljes