27259. lajstromszámú szabadalom • Tekercselés elektromos gépekhez
gyát képező tekercselés alapelvét kifejtet- ! tük és annak különleges tulajdonságait ismertettük, áttérhetünk a tekercselés gyakorlati kiviteli alakjának ismertetésére. Világos, hogy az egyes csoportokban az összes, vagy egyes vezetőket, például az (1 2 3 ) vezetőt (lásd az 1. ábrát), ugyanannyi csoporttal vagy vezetőköteggel — melyek egymással lánczolatosan vannak kapcsolva — lehet helyettesíteni. A teljesítendő föltétel az, hogy a különböző vezetőcsoportok középpontjai a sinusgörbébe essenek és hogy a különböző tekercseléscsoportoknak egymás fölött fekvő vezetői a tekercselésnek rendelkezésre álló teret teljesen kitöltsék. Ezt a két föltételt különböző módon lehet teljesíteni, 1. úgy, hogy a csévéket azonos keresztmetszetű vezetőcsoportokból állítjuk öszsze, mikor az egyes csoportok középpontjainak helye közvetlenül, ép úgy van meghatározva, mint az 1. ábrán, és 2. úgy, hogy a csévéket egymással lánczolatosan kapcsolt vezető csoportokból alkotott, változó keresztmetszetű vezetőszakaszokból alkotjuk és ezek helyét akként szabjuk meg, például a maghornyok figyelembe vételével, hogy középpontjaik a sinusgörbébe essenek. Tegyük föl, hogy a mag a 13. ábrán látható módon van fogazva és hogy a csévét alkotó hat vezető szakasz akként helyezendő el, hogy két szomszédos vezetőszakasz között egy horony üresen maradjon. Ekkor az (1—6) vezetőszakaszok középpontjainak (a berajzolt fekete pontoknak) helyzete teljesen meg van határozva. Hogy azonban ezt a helyzetet tényleg elfoglalhassák, az egyes vezetőszakaszoknak vetületeit a sinusgörbe tengelyére merőleges (i—i) egyenesre akként kell meghatározni, hogy azok se egymásba ne nyúljanak, se közt ne hagyjanak egymás között. Ily módon a hat (1 2 3 4 5 G) vezető csoport (sl s2 s3 s4 s5 s6) keresztmetszetét meghatározhatjuk. Minthogy azonban a különböző keresztmetszetet egy és ugyanazon állandó keresztmetszetű vezetőből állítjuk elő, az egyik, az adott példán az (sl) vezetőszakasz keresztmetszetét egységül választjuk és az (s2 s3 s4 s5 s6) vezetőszakaszok keresztmetszetét akként választjuk meg, hogy az az egységül választott vezetőszakasz keresztmetszetének háromszorosa, illetve négyszerese, négyszerese háromszorosa és egyszerese legyen. Ennek megfelelően, ha az (sl) keresztmetszetet akként létesítjük, hogy a tekercselés készítésére szolgáló drótot a megfelelő hornyon egyszer húzzuk át, a következő keresztmetszetek létesítése akként történik, hogy ugyanazt a drótot a megfelelő hornyokba háromszor, négyszer, négyszer háromszor, illetve egyszer vezetjük be. Másrészt a sinusvonalban elhelyezett csévét — minthogy a sorrend, melyben a cséve egyes rétegei egymást sugárirányban követik, lényegtelen — kisebb részekre is lehet osztani és eme részeket a legkülönbözőbb módon lehet egymásra fektetni és így csévékké egyesíteni. így például, míg gyűrűs fegyverzetnél a két (10) és (11) rész normális módon adódik ki, addig dobos fegyverzetnél előnyösebb, ha az egyes csévék egyszerűsítése czéljából a két részt, mint az a 8. és 7. ábrán látható, egymással fölcseréljük. Ekkor a tekercselés (20—21 és 22—23) belső részét (7. ábra) bizonyos tekintetben annak (24— 25, 26—27) külső része fölé helyeztük (8. ábra). Ily viszonyok között a vezetők oly csévét alkotnak, melynek egyik fele pozitív (9 a 8. ábrán), és másik fele negatív (12 a 8. ábrán) és melynek egyik (9) felének vezérvonala a két egymás után következő sarok között fekvő (8 9) sinusgörbe (7. ábra) második része, míg második (12) felének (8. ábra) vezérvonala ugyanazon (12—13) sinusgörbe első része, mely a következő két sarok között fekszik. A 9. és 10. ábra oldal- illetve fölűlnézetben hat vezetőből álló cséve egy oly kiviteli alakját ábrázolja, melynek vezérgörbéjét ugyancsak a tetőpontokban egyesített sinusgörbe szakaszok képezik. Ezt a csévét sablon használatával a kö> vetkező módon lehet tekercselni: Az (o) ponttól indulunk ki és első sor-