27210. lajstromszámú szabadalom • Csipkeverőgép
- 11 -mellákból állanak, melyek között az (n3) | tűk a jelzett módon mozoghatnak. Az (nl) tűk akkor, mikor az (n3) tűk beszúrtak, annyira visszahúzatnak, hogy azok a fonalak közül kilépnek; ez az (n2) tűknél lehetetlen, mert ezek között a hátsó bordában levő szánok fonalai állandóan átmennek. Annak meggátlására, hogy a bordának oldalirányú eltolódásánál a fonalak feszültsége megváltozzék, az (mj) sín a hátsó bordával van összekötve, úgy hogy ez a sín és a vele kapcsolt (n2) tűk a hátsó bordával együtt és evvel azonos módon tolódnak el hosszanti irányban. Hogy a szánfonalak a szánok minden állásánál egyenletesen legyenek megfeszí ve, az (m) forgásponttól függélyes irányban kell azokat fölvezetni, a hátsó és középső állásb;in levő szánok fonalainál ezt az (m|), illetve (m3) sínek biztosítják, míg a mellső, és középállás között mozgó fonalaknál ez biztosítva nincs és minél messzebb tolódik a szán a mellső állásba, annál inkább meglazul a hozzátartozó fonál. Hogy ezt meggátolhassuk, az (m|) sínnel szemben az(m!j) sín akként van elrendezve, hogy a két sín között csak egészei; keskeny hasíték maradjon szabadon, melyen át a fonalak fölemelkedhetnek. Az (n3) tűket két Jacquard-mechanizmus mozgatja, ezek közül az egyik arra szolgál, hogy a tűknek az árúból való visszahúzásának időpontját határozza meg, a másik pedig arra, hogy ama magasságot szabja mega melyig a szán és vezetőfonalak fölemelendők és amelyben ezek fölemelve tartandók. Az 1. ábra azt mutatja, hogy mindegyik (n3) tű egy-egy (B4) tolórúddal áll csuklós kapcsolatban. Eme tolórudak föladata, hogy a fölemelt helyzetben tartott tűket az árúból kihúzzák (vagyis hátrahúzzák és a bordáktól távolítsák) és azután, mikor a tűk ismét a legmélyebb helyzetükbe jutottak, a fonalak közé újból beállítsák, tehát előre tolják. Hogy a tűket visszahúzzuk, a (B4) tolórudakat föl kell emelni. Ezt az emelőlétrák a már leírt módon végzik. Mikor egy (134) tolórudat fölemelünk, ennek (N^) orra u forgatható (M|) hosszanti sínnel jön érintkezésbe, ezt azután hátrafelé forgatja és így a fölemelt tolórúdat ugyancsak hátra tolja, a tolórúd leesését a fix (Mf) hosszanti sín gátolja meg, amennyiben a tolórúd (NJ) orra erre a sínre fekszik. Mindegyik kihúzott tűnek azonnal kihúzás után újból be kell szúrnia, tehát a (B4) tolórudat rögtön újból előre kell tolni, amint a kihúzás megtörtént. Mikor a tolórúd a kezdeti állásba visszatért, leesik az (Nf) orrával a két fix (Mf) és (M£) hosszanti sín közé fekszik és eme helyzetben mindaddig rögzíttetift, míg a Jacquard azt újból föl nem emeli. Az (M.\) sín meggátolj;!, hogy az (n3) tűk az (E) vezetékből kilépjenek. Az (n3) tűk kétkarú emelők gyanánt vannak kiképezve, mely emelők- karjai körülbelül derékszöget képeznek egymással és a szögpontjukban forgathatók, az emelőknek az (E) vezetékekbe nyúló karjai képezik a tűcsúcsokat, míg a másik (H5) karok (G5) végei körívalakúak és egy-egy, vízszintes irányban eltolható (B5) tolórúddal állanak csuklós kapcsolatban. Ennek következtében mikor a tolórudak a bordától távolodnak, a tűk csúcsai fölemelkednek, eltérően az eddigi berendezéstől, melyeknél a tű emelését a tolórúd függélyes irányú mozgása idézte elő. Minthogy azonban valamely tárgy fölemelése nagyobb erőt igényel, mint annak eltolása, világos hogy a gép erőszükséglete a tűemelő berendezésnek föntebb leirr kiképezése következtében tetemesen csökken, mert a tűk tolórúdjainak — egy-egy tűhöz két-két tolórúd tartozik — összes súlya meglehetősen nagy. Az 1. ábrán a (B5) tolórúd egészen előre van tolva. Mikor azt visszahúzzuk, a (H5) tűemelőkarnak hátsó, kőralakú (G5) végére nyomást gyakorol, úgy hogy eme karnak hátrafelé kell forognia és a másik, a tűcsúcsot képező karnak föl kell emelkednie. Az (n3) tűk mozgása olyan, hogy az öszszes, az elmozdulás kezdetén beszúrandó (n3) tűk először egy bizonyos magasságra emelkedjenek föl, mely magasság elérése előtt egy tű sem áll meg. Ugyanis hogy a tűk a fonalak közé biztosan szúrjanak be, a legalsó (legelső) állásnak, melyben a tűk
