27161. lajstromszámú szabadalom • Lesüllyeszthető szinpad czirkuszokhoz, színházakhoz és hasonlókhoz

— 2 — vül esetleg tetemes mélységű vizet magában foglaló tartány is ráfüggeszthető az emelőkészűlékre és ennek segélyével fölemelhető. Ilyen módon lehetségessé válik több különböző dobogót azon aknában es cíz ennek kerületénél kiképezett kamrákban elrendezni, melyben a dobogók emelésére és sülyesztésére szolgáló állványzat mozog, hol az előbbieken időközben az új díszletek fölállíthatók, úgy hogy a jelenet váltó- 1 zása alkalmával az állványzatot a dobogón lévő régibb díszletekkel lesülyeszthetjük, az előbbit az állványzatról letolhatjuk és egy másik dobogóval helyettesíthetjük, melyen az új díszletek már készen vannak s ezen dobogót csakis föl kell emelni az élőbbemnek helyére. Ez által a díszleteknek jelenleg szokásos, oldalról való betolása, a mi oly zavarólag hat, teljesen elkerülhető s egyszersmind a jelenetek megváltoztatása az eddig használatos lesülyeszthető dobogókkal szemben lényegesen gyorsíttatik. Ezen új berendezés segélyével tetszés szerint különböző dobogókat vehetünk alkalmazásba, a legváltozatosabb sorrendben s esetleg a szilárd dobogókat víztartánynyal helyettesíthetjük és viszont. A mellékelt rajzlapokon a találmány lényege van föltüntetve. A czirkusznak vagy hasonlónak közepénél egy (a) akna van elrendezve, melynek átmérője esetleg megfelel a pálya vagy a szinpad átmérőjének (2. ábra). Ezen aknához oldalsó (b) kamrák, illetőleg terek csatlakoznak, melyek legalább is oly szélességgel és hosszúsággal bírnak, mint a lesülyeszthető pálya, illetőleg szinpad. Az említett aknában egy vastartókból készült (c) állvány oly módon van elrendezve, hogy az a (d) csigák körül vezetett (e) kötelek vagy hasonlók segélyével emelhető és sülyeszthető (3. ábra). A csigák mozgása tökéletesen egyenletesen történik s működtetésük például kúpos fogaskerekek révén történik, egy (f) főtengely közvetítésével. Megfelelően elrendezett (g) ellensúlyok segélyével az állványzat csaknem tökéletesen ki van egyensúlyozva, úgy hogy csak igen kevés erőfölhasználás szükséges annak emelésére vagy lesülyesztésére. Ezen (c) állványzaton nyugszik a tulajdonképeni (h) dobogó, mely (i) kerekekkel van alsó oldalánál fölszerelve és alkalmas módon biztosítva van az ellen, hogy az állványzatra való föltolása után helyét önkényesen meg ne változtathassa. Ha most már ezen (h) dobogót (2. ábra) például víztartánnyal akarjuk helyettesíteni, akkor a főtengely forgatása által a (c) állványzatot annyira lesülyesztjük, hogy annak fölső oldala egy síkban álljon az egyik (b) kamra talajával. Midőn ez bekövetkezett, a kerekeken nyugvó (h) dobogót betolhatjuk az egyik kamrába, míg a másik kamrában készen álló, szintén kerekeken nyugvó (k) víztartányt a (c) állványzatra toljuk s az utóbbit ismét fölemeljük, míg fölső széle egy síkba jut a czirkusz talajával. Az előadottakból minden további magyarázat nélkül kitűnik, hogy az ismertetett berendezés segélyével a (h) dobogó és a (k) víztartány egymással bármikor kicserélhető. Önmagától értetődik, hogy azon idő alatt, míg a lesülyesztett (h) dobogó a (b) kamrák egyikében foglal helyet, azon tetszés szerinti díszletek vagy esetleg élőképcsoportozatok hozhatók létre, melyek a kellő időben a dobogóval együtt a szintérre emelhetők és így a néző közönség figyelmét eltérítő utólagos díszletbetolások és hasonlók elkerülhetők. Természetesen a helyett, hogy, mint a rajzokon be van mutatva, az (a) akna körül csak két kamrát rendeznénk el, esetleg több ily kamrát is alkalmazhatunk, szükség esetén különböző magasságban is (mint ez például a 2. ábrán pontozott vonalakkal föl van tüntetve), mely elrendezés mellett a díszletek kicserélése még gyorsabban eszközölhető. Gyakran kívánatos, hogy a szinen tetemes mélységgel bíró víztartány jelenjék meg, melynek a kamrákból való oldalirányú betolása nehézségekbe ütköznék. Ezen hátrány kiküszöbölése végett a berendezés