27103. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nyers fémeknek kezelésére lángkemenczékben
— Ö — A rajzokban egy közönséges kemencze látható, melyen a találmánybeli eljárás foganatosítására szolgáló berendezések eszközöltettek. Nevezetesen a vízgőznek a kemenczébe való bevezetésére az (a) cső szolgál, mely a vízgőznek fölhevítése czéljából a (c) kéményekben elhelyezett (b) kigyócsőben folytatódik és a hajlékony (d) cső által van az (e) fúvócsövekkel összeköttetésben. Ezek a csövek nagyobb léptékben a 4. és 5. ábrákban vannak föltüntetve és a külső levegővel nyílások által közlekednek, melyeket (f) hüvellyel többékevésbbé zárhatunk és ez által a beszívott levegőnek és egyéb anyagoknak mennyiségét szabályozhatjuk. A vízgőz mennyiségének szabályozására a (g) szelep, míg a szénhidrogének mennyiségének szabályozására, melyeket az üreges szár gyanánt kiképezett (g) szelep belsején keresztül bocsátunk be, az (r) csap szolgál. Az elsalakosításhoz szükséges anyagok megfelelően szétosztott állapotban a (h) tölcsérben vannak, mely a kemencze függélyes (T) vasaira szereltetik. A (h) tölcsér alúl (i) csőbe megy át, mely az (e) fúvócsőnek légszívó nyílásai fölé torkol. Az anyagoknak a (h) tölcsérből való szabályozható bevezetésére a megfelelő nyílással bíró (g) tolóka szolgál. Az (e) fúvócsövek kívül a kemencze (T) vasaira szerelt (k) pálczákon, belül pedig a tűzálló (1) téglákon nyugosznak ; egy-egy téglának és egy-egy pálczának eltávolításával a fúvócsövek magassági helyzetét változtathatjuk, anélkül, hogy hajlásúkat is megváltoztatnók. A fúvócsövek végei, melyek a kemencze hőjének vannak kitéve, ismeretes bajonnet-zárral fölerősíthető és könnyen eltávolítható részek. Az alábbiakban a jelen találmánybeli eljárásnak néhány példája következik, nevezetesen rézkéneskőnek kezelése, oly czélból, hogy ez fémes rézzé változtattassék át, továbbá fekete réznek finomítása, nyers nikkelnek fémes nikkellé való átalakítása és végül aczélnak vagy lángkemenczében frissített vasnak nyerése. 1. Rézkéneskőnek kezelése. Következő j összetételű rézkéneskövet tételezünk föl . 33% réz, 33°/0 vas, 33% kén és 1 »/„ egyéb anyag. Ez a kéneskő a kemenczében fölolvasztandó, vagy pedig*úgy is kaphatjuk azt, hogy a hutában megfelelő érczekét adunk össze és már folyós alakban vezetjük be a lángkemenczébe, vagy végül magában a lángkemenczében állítjuk elő azt kénérczek összeadásával. Miután a kéneskő megolvadt, levegőnek és vízgőznek keverékével és tiszta kovasavnak meglehetős erős adalékával kezdjük a fújtatást és a fúvó keverék mennyiségét a fürdőben elért reakczió gyorsaságának megfelelően szabályozzuk; mint már föntebb mondva volt, a reakczió zónája salaktól teljesen mentes és itt az oxidáczió nagyon heves. A vas oxidálódik és a tiszta kovasavval azonnal elsalakosodik ; ezzel nagyon könnyen olvadó vasszilikátot ad, mely a fürdő sűrűségéhez viszonyítva könnyű és így a fürdő fölszinén úszik s a sugarak mechanikai hatása alatt folyton odább löketik. Ez a salak tehát a fürdőnek a sugarak zónáját kivéve, egész fölületét borítja, a kemenczének falait pusztulás ellen védi és a kemencze sznjaköriil összegyűlik, ahol könnyen eltávolítható. A befúvott sugaraknak mechanikai hatása az aktiv zóna fölszinét folyton változtatja, úgy hogy az egész kezelendő anyaga csövek előtt elhaladni kénytelen. Aránylag rövid idő után, mely természetesen a kezelendő anyag mennyiségétől és minőségétől függ, a vasnak legnagyobb része kikiiszöböltetik. j Ugyanezen idő alatt a fürdőben volt kénnek | tetemes része is kénessavvá és kénhidrogénné j transzformáltatik, melyek a kéményen át távoznak. A massza ekkor fehér fémes külsőt mutat, tartalma körülbelül 80°/0 réz. Ettől kezdve a kovasav mennyiségét jelentékenyen le kell szállítani, vagy pedig belőle a levegő és gőzkeverékhez csak időnként adagolunk, oly czélból, hogy a még a masszában lévő kevés vasat elsalakosítsuk és a fürdőnek fölszinét még egy vékony réteg salakkal borítsuk, mely a kemencze falait védje és a fürdő anyagát a kemencze lángjainak tisztátalanságaitól megőrizze és végül, hogy az oxidáczió menete ellenőriztessék.
