27098. lajstromszámú szabadalom • Földalatti áramvezetés zárt csatornákban haladó mótorikusan működtetett áramszedővel ellátotott elektromos vasutak számára

tikus rajza van föltüntetve (oda- és vi«sza- I vezetékekkel bíró egyenáram vagy földhöz | kapcsolt harmadik fázisú forgóáram számára). Itt U-alakú vas helyébe két egymás mellett futó és egymástól elszigetelt szögvasat alkalmazhatunk áramvezetékek pályája gyanánt (a mely esetben a kis kocsi futókerekei két elszigetelt (r és r') kerékre vannak osztva) és a muukaáram (s, t) kontaktusai között lévő (i, k) motorok (m. n) kontaktusait elrendezhetjük. A részvezetékeken fölül a járműhöz erősített (u. v) kontaktusok csúsznak a munkaáram számára ép úgy. mint a 2. ábrábau a (p, q' és q, p') forgóáramkontaktusok. A kormányzás ugyanúgy történik, mint azt az egypólusú rendszernél láttuk. • A forgóáram mind a három fázisát természetesen a részvezetékek egyetlen egy sora által is vezethetjük. A 3. ábrában (w) a járműmotorok, (x) az egyenáramot forgóárammá átalakító, (y) az ez utóbbi számára szolgáló gerjesztő tekercselés és (z) a gerjesztésre szolgáló battéria. 1, 2, 3 az áram három fázisának megfelelő vezetékek. A 4. ábra a forgó áram számára földdel összekapcsolt harmadik fázissal bíró hálózatot tüntet föl. Az 5. ábra megegyezik a 2. ábrával az áramszedő és egypólusú vezeték tekintetében egyenáramú üzem esetén, ettől azonban abban tér el, hogy az (o) kefe nem a (p és p') között, hanem ezen kontaktusokon kivül egyoldalúan van elrendezve, minek következtében megfelelően természetesen az áramszedőnek az (o) kefe alatt levő (1) munkaáramkontaktusa is egyoldalúan és az (m, n) kontaktusokon kívül a forgó áramnak nem a munkaáramkontaktusa által átvitt két fázisa számára, míg épúgy mint a 4. ábrabeli elrendezésnél (a 2. és 3. ábrában föltüntetett rajztól eltérően) a (q és q') kefék egyetlen egy (q) kefében, (p és p') között vannak egyesülve, mimellett természetesen a (p és q),valamint a (q és p') közti távolság époly nagy, mint a (p és p') közötti, tehát a (p és p') közti távolság kétszer oly nagy, mint az (m és n) közti távolság, tekintettel az áramszedőnek a járműhöz való előrehaladására és kormányozására. Föntebb már röviden említettük, hogy az áramszedő hajtására kivánt forgóáram egyenáramú üzem esetén az egyenáramot forgóáramúvá átalakítóban, (x)-ben létesíttetik, melynek gerjesztése a (z) battéria segélyével történik. Ezen utóbbinak az a czélja, hogy az (y) gerjesztőtekercs az egyenáramú kontaktuskészűlék esetleges megakadásakor áramtalanná váljék, a mi akkor állna elő, ha a gerjesztés a hálózatból indulna ki. Az átalakító fegyverzetének előnyösen nagy lendítést adunk, mely elegendő arra, hogy az egyenáramnak rövid időre való esetleges megszakításánál az áramszedő táplálására szükséges energia megadassék. A gerjesztő áramkörbe a gerjesztő tekercselés és a battéria között szabályozó ellenállást is iktathatunk, melynek segélyével az átalakító periódus számát beállíthatjuk és szabályozhatjuk. A forgóáramú vasúti kocsik üzeménél az átalakítót mellőzhetjük, mert az áramszedő üzemére szolgáló áramot közvetlenül a vezetékhálózatból is szedhetjük. Minthogy forgóáramú kocsiknál nyugvó transzformátorokat használhatunk, azon helyzetben vagyunk, hogy a hálózat feszültségét alacsonyra választhatjuk, mi által a forgóáramnak üzembiztos alkalmazása még az oly kis motoroknál is, milyenek itt az áramszedőnél szóba jöhetnek, lehetségessé válik. A végből, hogy az üzembiztosságot az áramszedőre és ez által egyszersmind az egész berendezésre is fokozhassuk, az áramszedőt két motorral látjuk el, melyek oly erősek, hogy azok mindegyike az áramszedőt húzni képes. A motorokat nemcsak közvetlenül futótengelyekkel, hanem alkalmas átvitel segélyével a kerekekkel is kapcsolhatjuk össze. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Földalatti áramvezetés zárt csatornában haladó, mótorikusan működtetett áramszedővel ellátott villamos vasutak számára, az által jellemezve, hogy a (h) áramszedőt egy vagy két (i és k) forgó-