27064. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vasúti és egyéb járművek elektromos vontatására

3 -más mágneses anyagból készült (d8) gyűrűből, mely lazán van az (m) tengelyre szerelve. Ezen gyűrű kerületén több (d9) elektromos vezető van megerősítve és akképen elrendezve és összekötve, hogy magukba fogadják azon elektromos áramokat, melyek a tér és az armatúra között végbemenő relatív mozgás folytán keletkeznek. Mint a rajzon látható, a vezetők rudak gyanánt vannak kiképezve, melyek a gyűrű egyik oldalától a másik oldaláig terjednek és sorban az oldalt elhelyezett (dlO) fémgyűrű útján vannak egymással összekötve és ez által rövidre zárva. Megjegyzendő, hogy a dinamó két forgó része konczentrikus a mótortengellyel és hogy az armatúra külső fölülete konczentrikus ugyan, de nem áll mechanikai érintkezésben a térmágnesek belső fölűletével, de a közben lévő hézag czélszerűen igen szűk. Ha már most föltételezzük, hogy a mótor tengelye forog, és az elektromos áramot, melyben a (3) szorító fekszik, a (G) kapcsoló megfelelő kezelése útján zárjuk, a mint azt föntebb leírtuk, akkor a dinamó forgó térmágnesei gerjesztetnek és ezek a mágnesek a dinamó armatúráján lévő vezetők mellett futnak. Ennélfogva az armatúra vezetőiben elektromos áramok fognak létrejönni és a tér mágnespólusaira hatást gyakorolni. A szerint, a mint a dinamó tértekercseibe bocsájtott áram nagyobb vagy kisebb, nagyobb vagy kisebb egyszersmind a mágneses indukczió és megfelelően nagyobb vagy kisebb lesz azon hajtó erő is, melyet a tér az armatúrára gyakorol. A fönt ismertetett szerkezetnél látható, hogy a dinamó armatúrája önmagában rövidre van zárva és ez a dinamó egy külön gerjesztett gép, melynek térmágneseit ugyanaz az áram gerjeszti, mely a motort működteti és melyben a mágnestekercsek a motorral szeriesben vannak kapcsolva vagy az áramkörből kiiktatva (a mint ezt a kocsi vontatása vagy megállítása megkívánja) a nélkül, hogy akár az egyik, akár a másik esetben a motoron keresztülmenő folytonos áramkörben zavar okoztatnék, vagy az megszakíttatnék. A fönt ismertetett szeries összeköttetések mellett a működés módja a következő: a mótor minden fölösleges ellenállás nélkül, tehát szabadon, illetve megterhelés nélkül a menetirányt keresztező irányban indul meg. A kapcsolót azután a (3) kontaktusra állítva, az áram a mótor armatúráján, valamint a dinamók térmágnestekercsein folyik keresztül. A mint az áram (csekély mennyiségben) az említett tekercseken átfolyik, a mágnesek gerjesztetnek és a mennyiben ezek és az armatúra között relatív mozgás forog fönn (mint minden dinamónál), az armaturatekercsekben áramok jönnek létre, melyek visszahatást gyakorolnak a térmágnesekre. Ez a visszahatás több munkát hárít a motorra, melynak következésképen elektromótorikus ereje csökken és több áramot vesz el a vonaltól. A növekedő áram erősebben gerjeszti a dinamó térmágneseit, mi ismét több munkát igényel a motortól és az áram újból növekedik mindaddig, míg az áram erőssége eléri azt a mértéket, mely szükséges, hogy létre hozza azt a forgási nyomatékot, mely a kocsi elindítására szükséges. Ily módon a kocsi nagyon simán indul meg és sebessége gyorsan növekszik. Látható, hogy a dinamók a motortól függnek, minthogy mindannyian egy és ugyanazon áram befolyása alatt állanak, úgy hogy kénytelen lassan megindulni és a mint az áram növekszik, gyorsítani azon készülékek sebességét, melyekkel mechanikai öszszeköttetésben állanak. A 6. és 6a. ábrában némi módosítás van föltüntetve a dinamó kapcsolásaiban, a mennyiben az armatúrát a helyett, hogy az mint föntebb leírtuk, önmagában rövidre volna zárva, az (R) ellenállásokon vagy más effélén (például segédmotorok stb.) át zárjuk rövidre, mi mellett az említett armatúra (s) csúszógyűrűkkel van ellátva, melyek az említett készülékekkel olyan összeköttetésben állanak, hogy azokat váltakozó árammal táplálják. A 7. és 7a. ábrákban egy hasonló módo-